Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
Másnap már a hívek is beálltak az önkéntes munkások sorába. Egy hét múlva az egyházmegye minden plébániájába eljutott a gyászkeretes püspöki körlevél, melyet a templomokban felolvastak. ,,A súlyos keresztet — mondja a Főpásztor —, melyet az Ür vállaimra helyezett, megcsókolom. .. Nem csüggedek, hanem tovább imádkozom, még buzgóbban; tovább dolgozom, még erősebben. Segítsetek imádkozni, engesztelni, dolgozni, hogy mielőbb felépíthessük a rombadölt székesegyházat. A szózat nyomán kivirágzóit a munka és áldozatkészség. A város katolikusai úgy álltak a romtakarítás porfelhőjébe, mintha saját lakóházuk romjait hordanák. A főplébánía egyesületei, diákok az iskolai elfoglaltság után, gyári, üzemi munkások és tisztviselők munkahelyükről szabadulva siettek a templomhoz lapátolni, talicskázni, gerendákat hordani. Az önkéntes munkának értéke pénzben kifejezve százezrek megtakarítását jelentette az építkezés javára. Kilencszáz köbméter törmelékanyagtól tisztították meg a templomot. így ment ez a munka hónapokon át. Hogy az építkezés kellő időben, 1945 augusztusában megkezdődhetett, az ezeknek a munkáscsoportoknak maradandó érdeme. Ha egy szóval kellene felelni arra a kérdésre, hogy rövid két esztendő alatt, a legnehezebb időkben, nélkülözések között, gyenge termések után miből épült újjá a székesegyház, csak egyet válaszolhatnánk: áldozatkészségből. Nem egyesek tömött erszényéből, nem az elveszített egyházi vagyonból, nem is az állam bőkezűségéből, hanem a szombathelyi egyházmegye papjainak és híveinek két éven át meg nem szűnő adakozásából. Ez az áldozathozatal a romeltakarító munkával párhuzamosan, vele egy időben indult el. Az egyházmegye papsága önmagát adóztatta meg anyagi erején felül, amikor önként lemondott kongrua jövedelméről a székesegyház javára. Az anyagi nehézségekkel küszködő városiak pedig számbavették megmaradt értékeiket és vitték a főplébániára. Aranyórák, karikagyűrűk, aranyláncok kerültek elő: A székesegyházra hoztam kegyeletből, mert ott kereszteltek — így szólt az egyik. Ott bérmálkoztam — 7
