Szily János: Instructio venerabilis cleri dioecesis Sabariensis (Szombathely, 1884)

részére (az 1881. máj. 24. 13383. sz. min. rend.) a szerb alattvalók részére (az 1882. évben kötött szerződés szerint) kiállítandó halottleveleihez — valamint más anyakönyvi kivonatokhoz —- az egyházmegyei hatóság által szabályszerüleg hitelesítendő latin fordítás is csatoltassék; a lelkész aláirását és az egyház pecsétjét az Egyházmegyei Főhatóság is mindig, azok valódiságát bizonyító s legczélszerübben latin nyelven rávezetendő és saját aláírásával s hivatalos pecsétjével is megerősítendő igazolással hitelesítse (1876. máj. 17. 10478. sz min. rend.) „A horvátszlavonországi egyének anyakönyvi kivonatai hivatalból az illető horvátországi lelkészi hivatalhoz — azon esetben pedig, ha ez ismeretlen volna, vagy kipuhatolható nem lenne, saját egyházi elöljáróságuk utján a zágrábi horvát-szlavon országos kormányhoz juttassák. (1878. máj. 1. 10096. sz. min. rend.) 2) Pauperibus extradantur; secundum Intim. r. Ministerii ddto. 13. jan. 1879. nr. 30625. „Az anyakönyvvezető lelkészek oda utasitandók, hogy csak azon esetben vannak jogosítva bélyeg nélkül az anyakönyvi kivonatot kiadni, ha valaki szegénységét igazolja s peres eljárásban szükségli azt, megjegyezvén, hogy az illetékkötelezettség szempontjából szegénynek csak az tekinthető, kinek összes keresete s bármely forrásból eredő jövedelme nem több, mint amennyit a lakhelyén szokásos közönséges napszám tesz s ki ezen szegénységet a községi elöljáróságnak ily értelemben kiállított bizonyítványával képes igazolni. Önként érthető, hogy a lelkész az illetékmentesség okát és az esetet ily alapon kiadott anyakönvi kivonatokra is följegyezni tartozik. 3) Ad jurisdictionem publicam ex officio dimittuntur; testimonia haec absque stigmate expediuntur, sed parochus antequam

9