Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
Egy másik, Marosics János, ugyanottani jobbágy, 65 éves, vallja: «az mikor Kostanicza a törökök miatt elveszett, akkor ötét az attya és annya ide erre az földre bőcsőbe hozták, és hogy Sziget elveszett, jó szántóinas volt és eleget őrzött az keresztesi erdőn és a keresztesiek kergették őket, pásztorok lévén, de a szécsiek sohase háborgatták». Snajder Bálint Batthyáni Ferencz 90 éves jobbágya, «minthogy Német-Szécsen lett ez világra, azt tudja, hogy mikor a horvátok ide jöttek lakni, az Pinka mellett csinyáltak volt három házat, melyeket a Pinka vize elmosott és csinyáltak osztán az Tót-Szécset, de az határjok mindenkor Német-Szécshez való volt; az erdő az ki Kereszteshez való volt, békeségben bírták azonképen a Német-Szécsiek is». Rozner Kristóf Bánffy Kristóf pornói apát jobbágya «tudja mikor Debreczenyi György az német-szécsi kastélyt kezdte csinyálni, az követ az attya szőlleje mellett kellett elhordani és hogy arra bocsájtotta, az tót-szécsi erdőben adott neki két szál fát, mely fát az apja levágta és ő utánna ment a szekérrel, mondván az apjának, miért nem vágtál föllebb a szebb erdőben és fában, nem jobb fa vagyon oda fönn? mondván az apja: ni, fiam, mert az az erdő Magyarkereszteshez való a régi baromhajtáson fölül és az rókalyukakon fölül». Forian Imre, szombathelyi polgár azt vallotta, «hogy anyjának az Vashegyen szőlleje volt és karót az magyarkeresztesi erdőn vettek», azt is vallja, hogy «ő mészáros lévén, Gyákra hivatta Ferencz apát ur és ott tehénmarhát vágatott vele, kérte Ferencz apát ur, mit kívánsz fáradságodért, és semmit sem kívánván, hanem fát kért tőle és a magyarkeresztesi erdőn adott neki három szál fát.» Nemes Herczeg Domonkos, szombathelyi esküdt polgár igy vallott: «eczer az urával, Kalmár Sebestyénnel hoztak bort az keresztesi hegyről és az nagy szálas erdőn sok makk volt, ő gyermek lévén, az ut mellett makkot szedett és az erdőispányok rátámadtak és elvették süvegét, az ura alig kérte meg süvegét az erdőispányoktul és kérdette az urától, hová való erdő volna, mondotta, hogy magyarkeresztesi erdő». Filep Bálint mondja, «hogy gyakorta, mikor sok gomba termett, kimentünk az gombára Német-Szécsről és mindenkor magyarkeresztesinek hiták azt a nagy szálas erdőt».1 Domitrovich nem maradt meg élte végéig jaáki apátnak, hanem javadalmáról még jóval halála előtt lemondott. Utóda monyorókeréki Erdődy János gróf, Tamás főtárnokmesternek fia lett, a kit 1613-ban az ingolstadti egyetemen találunk, 1622-től pedig mint Eger főpásztora szerepel. Úgy látszik,. 1626-ban halálozott el.2 Legalább 1626 október 10-én Erdődy Bálint és Zsigmond grófok abban egyeztek meg, hogy az elhalt apát jövedelméből két asztag kétszeres és egy asztag zab kivételével, melynek egyik fele őket, másik fele pedig Ferencz testvéreiket illesse, minden egyéb érték 34 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 1 Apátsági irományok, III. csomag, 5. sz. — 2 Nagy Iván i. m. IV. 66. Schmitth episcopi Agrienses III. 815.
