Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
28 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE tekkel kiközösittetni kérte őt.1 Néhány évvel később, 1561-ben azonban, midőn a nagyszombati zsinaton egybegyült főpapok a tridenti egyetemes zsinatra küldendő követek költségeire adakoztak, már a jaáki apátot is itt találjuk, a mint a mondott ezélra 2 aranyat ajánl fel.2 Az 1557. évet követő időben fontos, a jaáki apátságra is kiható változás történt az Erdődy-birtokokkal. Ugyanis Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, a horvátországi bánságról való lemondása után megszerezte az Erdődy-család monyorókeréki uradalmát, mely mindéi össze 33 helységből és az 1553-iki portaszámitás szerint 200 portából állott. Hogyan és milyen czimen jutott Zrínyi az Erdődyeknek ezen birtokához, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy az 1559. év elején már birtokba is vette az uradalmat. Forgách Ferenez nagyváradi püspök azzal vádolja Zrínyit, hogy eljegyezte magának Erdődy Péter leányát és ennek hozományaként a monyorókeréki uradalmat az esküvő előtt átvette. A mikor azután az uradalom kezei között volt, szükségtelennek tartotta a házasságot megkötni.3 Azonban Forgách oly fekete színben állítja szemeink elé Zrínyi Miklóst, hogy ezen előadását kénytelenek vagyunk túlzottnak, valótlannak tekinteni, és méltán kérdezhetjük Salamonnal,4 hogy nem volt-e esetleg adósa Erdődy a gazdag Zrínyinek s nem zálogképen jutott-e az uradalom birtokába? De bármint történt, tény, hogy a monyorókeréki uradalom a jaáki apátság kegyuraságával együtt Zrinyi-kézre került, és csak hosszas pereskedés után nyerte vissza 1613-ban Erdődy Tamás a Zrínyiektől a birtokot. Zrínyi Miklós nemcsak meghagyta Gombost javadalmának békességes élvezetében, hanem mindenképen jóindulatot tanúsított irányában. Most következtek volna el tehát Gombosra a lelki nyugalom napjai. A rosszakaratú rágalom elhallgatott, az aggodalom órái elmúltak, a zaklatás megszűnt. A jó hírnéven ejtett foltot letörülte kiderült ártatlansága, és megtámadott becsülete megvédelmeztetett. Ennek daczára lelke nem élvezte az óhajtott nyugalmat s nem aranyozta be életét a békesség napjainak derűje. Úgy látszik, a kiállott szenvedések, az elviselt keserűségek megtörték lelkének nyugalmát. Tapasztalatai elvették kedvét az emberekkel való érintkezéstől, a melyben már az apró tűszurások is keserves fájdalmat okoztak neki. S a vagyon, a jólét, az előkelő társadalmi állás nem volt képes szivét kielégíteni. Az utóbbi időben komolyan és sokat foglalkozott lelkének ügyeivel. És minél többször magába mélyedt, minél többször elmélkedett, annál jobban meggyőződött arról, hogy - - ezek az ő szavai — «az élet gyönyörei, a világ javai, az emberi örömök mind, 1 Péterffy: Sacra concilia in regno Hungáriáé II. 22. 29. Itt «Abbas de Gyök alias Gyák»-nak iratik. — 2 U. ott 134. — 3 Forgách Ferenez: Magyar históriája. Magyar történelmi emlékek. II. írók XVI. 326. — 4 Salamon Ferenez: Az első Zrínyiek 438.
