Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
26 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE az apátságban; hogy mit vett át az apátság tulajdonából, a mikor az apátságot elfoglalta, azt nem tudja, de ennek a leltárban fel kell jegyezve lennie. Arról sem tud semmit, hogy egyik nőrokonával viszonya lett volna; ellenkezőleg, mindig teljesen kifogástalan életet élt. A második tanú, jaáki Vincze Kálmán, szintén Szelesteinek jobbágya, ugyanúgy vallott. A nőrokonról terjesztett hírek ő hozzá is eljutottak, de bizonyosat nem mondhat, legfeljebb annyit, hogy az apát köztük tisztességesen élt és az apátságban is sokat épített. A harmadik tanú, jaáki Kovách Márton, Erdődy Péter jobbágya, szintén hallott beszélni az asszonyról a korcsmában, de csak azután, hogy Gombos az apátságból elüzetett. Jaáki Cseh Kálmán, Polgár András nem is hallottak az asszony felől, de tisztes élete mellett tanúskodnak. Szalay Márton szerint Gombos nemcsak nem pusztította el az apátságot, hanem különféle építkezéseket is eszközölt; igy pl. felépítette a gabonamagtárt, a lóistállót, a sekrestyére szalmatetőt tétetett. Tóth Mihály, apátsági jobbágy, egy álló esztendeig lakott Gombos apát házában mint mindenes, és nemcsak azt nem tapasztalta, hogy az apát valami pusztítást vitt volna végbe, hanem még épített is és bizonyára igen szívesen tett volna még többet, ha az apátság jobbágyait nem kényszerítik arra, hogy Monyorókeréken dolgozzanak; igy azonban nem rendelkezett a szükséges munkaerővel. Az ágyasságról pedig nem is hallott semmit. Más tanuk is csak jót mondhattak Gombos felől. Jaáki Balogh András, Erdődy Péter jobbágya szintén azt vallotta, hogy az apát nemcsak nem pusztított el semmit, hanem tehetségéhez képest mindent megtett az apátság javára, épített, a sekrestyét tetővel látta el, a kertet sövénynyel kerítette be, de több ezután nem tellett tőle, mert kevés volt a jövedelme. Mig az apát köztük volt, senki sem tudott felőle rosszat, csak elüzetése után keletkeztek a kósza hirek. A többi között kihallgatták Polgár András apátsági jobbágy feleségét, Ágotát is, a ki Gombos apátnak vérrokona volt, ki a következőket vallotta: őt egy, az apát házában lakó asszony arról vádolta, hogy ő terjeszti az apátról azt a hirt, mintha egyik nőrokonával viszonyt folytatna, e miatt férje kegyetlenül el is verte őt. O azonban sohasem terjesztett ilyesmit és nem is mondhat az apátról semmi tisztességbe vágót. Jaáki Kis István apátsági jobbágy felesége, Ilona, megesküdött arra, hogy ámbár többször megfordult mint kisegítő az apát házánál, de sohasem tapasztalt itt semmiféle megrovandó dolgot. Kihallgatták az apát legközelebbi szomszédait is, de ezek sem tudtak felőle rosszat mondani. A közel fekvő helységek plébánosai is csak jót hallottak és tudtak az apátról. A szentiváni plébános, Ferencz, nemrég foglalván el javadalmát, nem tudott a dolog felől. A szentkereszti pap, István, többször felkereste, az apátot búcsú alkalmával és egyébkor, de semmi rosszat sem tapasztalt nála; viszont az építésekről ő is tudott.
