Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
III. pusztulásnak, a siralomnak a mohácsi vészszel kezdődő éveit keservesen megszenvedte a jaáki apátság is. — Szulejmán török császár 1532 april 25-ikén ismét elindult Konstantinápolyból, hogy hazánkat, majd Morvaországot, Sziléziát és Ausztriának egy részét elpusztítsa. Augusztus 16-án érkezett Kőszeg alá, a melyet azonban Jurisich Miklós oly hősiesen megvédelmezett, hogy a szultán hadai csak négy heti veszteglés után távozhattak a megvivhatlan falak alól. Szulejmán Kőszegről délnyugatnak fordult és Stirián keresztül visszavonult országába. A Kőszeg környékén táborozó barbár ellenség a jaáki monostort is feldúlta, a templomot felgyújtotta. A szerzetesek, úgy látszik, idejekorán elmenekültek.1 A török elvonulása után a szétfutott szerzetesek nem tértek többé vissza a monostor falai közé. Csak István apát kereste fel szétdult otthonát azzal az elhatározással, hogy itt éli le hátralevő napjait. Azután sokáig nem hallunk róla. Csak nagy későn adja tovább felőle egyik ismerőse a szomorú hirt, hogy mint szegény világtalan ember tengette itt életét. Az apátság kegyura Bakócz Péter, ki első vette fel a monyorókeréki Erdődy nevet, s a ki I. Ferdinánd uralkodása idején Vasmegye főispánja, majd a király főkamarása és főlovászmestere volt, látván azt, hogy a javadalom a boldogtalan, szemevilágát vesztett apát kezében tökéletesen tönkre megy, az apátság gondozását azzal a feltétellel bízta Gombos Balázsra, hogy az apátságban István apát legyen az ur élete fogytáig, halála után pedig a javadalom ő reá szálljon át.2 Csak úgy találgatva mondhatjuk, hogy ennek az intézkedésnek vagy a harminczas évek végén, vagy a negyvenes évek elejen kellett történnie, mert Erdődy Péterről azt olvassuk, hogy halála előtt 1543-ban Olaszországba költözött, a hol egy ideig csendes visszavonultságban élvén, ott meg is halt.3 1 Rupp: Magyarország helyrajzi története I. 2, 554. — 2 Gróf Erdődy-család monyorókeréki levéltára. Fasc. 21. — Nr. 1095. — 3 Nagy Iván : Magyarország családai IV. 63.
