Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
ÁLLOMÁSOK „A legenda szerint Ádám elére látta álmában az emberiség sorsát, verejtéktenger, vértenger, könnytenger. Úgy látszik, mintha valóra vált volna ez az álom, mi pedig e hármas verejték-, vér- és könnytenger közepén hánykolódnánk. De a Cantate-vasárnap szőlősi Schola-hangversenye legalább egy órára egészen álomszerű szigetre varázsolt bennünket, ahol a scholisták piros-, nem földi, hanem égi epercsókja a béke, a harmónia, áhítat és hit mélységeinek édességével és balzsamával törölték le véres, verejtékes, könnyes lelkünket. De hagyjuk az álmokat és állapítsuk meg a tényeket. A Schola Cantorum Sabariensis első' évtizedének szinte minden megnyilatkozása, hangversenye és szereplése jelentős volt, amelyre büszke lehetett a város és a Schola egyaránt. A második évtized ezen első hangversenyéről még inkább el kell ezt mondanunk, mert a Schola működésének erkölcsi, szociális (társadalmi) és művészi értékei most még szembeötlobb fényben tündököltek. a) Tudjuk, hogy mostanában országszerte mennyire »leállnak« a hangversenyek és más hasonló művészi megnyilatkozások. Sok minden »bedöglik«. A körülmények mostohaságával legnehezebb a harcot felvenni. Milyen magasztos erkölcsi erő lehet hát abban a 100 főnyi csapatban és annak új, a mostani hangversenyen bemutatkozó vezetőjében, akik nemcsak felvették a harcot a körülmények mostohaságával, hanem azt teljesen le is győzték, A gyöngyösszőlősi templom avatásán énekelt utoljára a háború befejezése előtt a kórus. 1944. május 7. 97
