Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS kintete találkozik lelki barátjáéval, aki megközelíti azt, ami bensejében tovább rezeg, aki épp úgy nem tud szólni, hanem csak jobbjával lágyan megérinti válla szélét. Együtt érez vele. A kép balján áll »kontrapunkt«-ként egy hiú alak, aki lélekben távol áll tólünk, s hidegen, önzőn a közönségre néz. A tiszta zenének ez a víziója jutott eszembe november 25-én a Szent Mihály-templomban a szombathelyi Schola Cantorum hangversenye alatt. A többszólamú egyházi énekek mesterműveit úgy adták eló', hogy azt leíró emberi szóban kifejezni méltóan nem lehet. A tiszta liturgikus muzsika lelkét adta, s mi e sorban csak bámuló hálával megérintjük Maestro Werner Alajos lelkét, s megköszönjük neki az élvezetet és tanítást. Az egyházi zene nem öncél. Nem földi dicséretért szólal meg. Azért énekeltek a templomban, ahol a taps ki van zárva. Az ó' énekük fenséges istendicséret. Megsejteti azt, amire minden imádkozó vágyik, hogy egyedül Isten nagyságát lássa... A muzsika már magában a leganyagtalanabb művészet. A világi is az, de az egyházi még inkább testen felüli, ezért van szüksége önzetlenségre. A Schola Sabariensis megszámlálhatatlan aszkézissel érte el testietlen, átfmomult fokát. Már maga a kép: bevonulás a szentélybe, ezt érzékeltette. Élén a papkarnaggyal, mintha alig érintették volna a megszentelt földet, s mintha piros-fehér ruhában megannyi lángoló tiszta szellem vonult volna be az oltár elé... Talán a legközelebb jutunk az igazi méltatáshoz, ha azt mondjuk, hogy a szombathelyi Schola az egyházi énekkarok iskolája, követhető' példája. Szándékban, munkában, teljesítményben példánk... A munkája az, hogy minden hangot egyenként, s az együttest éveken át kimondhatatlan áldozattal tökéletesítse. Teljesítménye az, hogy a közömbös lelkeket is átmelegítse, s a buzgókat szent imára izzítsa.” Emlék Kolozsvárról Az erdélyi turnét követó'en a kórus megalakulásának 8. évfordulóján a székesegyház déli miséjén énekelnek néhány számot a kolozsvári, nagyváradi programból64. Pár soros híradást olvashatunk arról is, hogy a templomot zsúfolásig megtöltő' közönség soraiban feltú'nó'en sok volt a más vallású. A korábbi tájékoztatókban soha olyan mondatot nem írtak le, noha föltételezhető', hogy a különböző' alkalmakkor elhangzó koncertjeik is érdekelhették a más vallásúakat. December 13-án pedig ismét támogató, vigasztaló koncertet adnak a háború sebesültjeinek a kórházzá alakított Faludi Gimnáziumban.65 „...mindig szívesen ajánlotta fel (a Schola) művészetét, ha jótékony célról volt szó... (most) néhány órára ki akarja ragadni sebesültjeinket a ma nehéz gondjai közül, feledtetni akarja velük sebeiket és a harctér komoly megpróbáltatásai után gyönyörű énekének lágy simogatásával akar közelférkó'zni a kemény férfiszívekhez.” 94
