Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások

ÁLLOMÁSOK A segítők sorába tartozik a Schola jóté­konysági hangversenye is, amelyet ismét jól szervezett híradás vezet be. Május 30- án az előkészületekről számol be a Vas­vármegye.46 Május 31-én a színes híreket tartalmazó Vasi notesz47 rovatban hívja fel a figyelmet a hangversenyre. Június elsején48 pedig ismét a közönség figyel­mébe ajánlja az aznapi koncertet, június 2-án már az eseményről szóló híradást olvashatjuk.49 A hangverseny 1940. június 1-jén volt a Székesegyházban. A koncerten ezúttal új témával jelentkezett a kórus, Mária­­énekeket mutattak be. Mária személye régen foglalkoztathatta Wernert. Bizo­nyítja ezt, hogy évtizeddel későbbről 1949-ből kéziratban maradt ránk Mária az énekművészetben50 című zenetörténeti tanulmánya, amely a Mária-kultusz énektörténeti vetül étét dolgozta fel. A koncert a „Magyarok Nagyasszonyá­nak, a Boldogságos Szűznek a hódolata a Schola egész műsora”: íme a program:51 1. Lassus: 2. Guerrero: 3. Victoria: 4. Palestrina: 5. Gallus: 6. Orlandus Lassus: 7. Casciolini: 8. Victoria: 9. Aichinger: Hódolat-könyörgés, A virágos Szent Szűz, Angyali üdvözlet, Mária látogatása, Karácsony, Natus est Gyertyaszentelő Boldogasszony, All a gyötrött Istenanyja, Fájdalmas Anya, Örvendetes Anya És az értékelés: „A klasszikus polifónia olasz, spanyol és német mestereinek, Palestrina, Las­sus, Victoria, Casciolini, Guerrero és Ai­chinger remekműveiből, valamint igaz örömünkre két gyönyörű, régi magyar egyházi énekből, a saját rendkívül színes feldolgozású »Oh dicsőült szép kincs« és a Harmat feldolgozású, igen népszerű »Boldogasszony anyánk« kezdetű szívbe­­markoló vallásos népdalból fűzött gyö­nyörű koszorút Werner Alajos művészi ízlése és azt a kivitel grandiózusságával, az előadás megragadó színpompájával, a kórusművészet eszményi tökéletességével felékesítve rakta le százhúsz dalos fiú hódolata jeléül, az Istenanya lábai elé. Mily boldog, mily gazdag az az ember, aki lelkének annyi kincsét tudja felaján­lani, aki rendelkezik azzal az isteni ado­mánnyal, hogy ezrek lelkét tudja a leg­nemesebb szépség adományaival telíteni - írta a koncertről Havass Imre. Mert Werner Alajos zsenije az alkotó géniu­szok javából való, aki lángfolyamokat ké­pes kicsiholni abból az isteni szikrából, melyet a Gondviselés beléje plántált, de egyúttal művész is a szó legnemesebb ér­telmében, mert pazarló bőkezűséggel árasztja szét gazdag lelke minden érté­két. Kezében a kórus, melyet nevelt, ta­nított és művészi együttessé formált, egyetlen tökéletes hangszerré finomult, melyen úgy játszik, ahogy lelke ihletett­­sége mindenkor diktálja, tehát mindig valószerben, minden beállítottság és mesterkéltség nélkül, mindig ízléssel, minden modorosság híján és mindig va­lami természetfeletti, éteri tisztultsággal, szinte valószerűtlen finomsággal. A zene alapelemei: a forma és a ritmus valóság­gal testet öltenek Scholája érdekében, és ez teszi, hogy minden előadott mű meg­mintázása egy teljesen különálló, kerek­­ded lezárt egész élvezetét adja. A dina­mikai árnyalások, a leheletszerű plánok­tól az égzengés hatású fortissimókig mind kiegyenlítettek, nincsen bennük semmi a mesterkélt hangakrobatizmus­­ból, ezek a művészi ízlés által diktált ér­zések és logikus értelmezések függvé­nyei, nem pedig olcsó hanghatássikerek erőltetett effektusai. A hangvétel és indí­tás játszi könnyedsége, a tiszta szöveg­­mondásban is megnyilatkozó fegyelme­zettsége lélegzésnek és deklamálásnak, a szólamok hajszálpontos belépései, intoná­ciójuk abszolút biztonsága, a frázisok mindig magától értetődően ható elhatá­rolódásai, a hangerő szinte határ nélküli­en széles skálára való felépítése nemcsak nagy művészt, de utolérhetetlen pedagó­gust és mesteri karvezetőt is bemutatják Werner Alajosban. És hálás kórusa való-87

Next

/
Oldalképek
Tartalom