Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS Az 1938-as esztendő kiemelkedő hazai, de nemzetközi figyelmet is keltő eseménye az Eucharisztikus Kongresszus. A kongresszuson a kórus közreműködőként és önálló koncertadóként is szerepelt. A „kongresszusi” műsort előzetesen bemutatták május 8-án a soproni Szent Mihály templomban. A soproni meghívóból „derül ki”, hogy milyen kórusműveket énekeltek Budapesten. Az elhangzott műsorszámok: 1. Palestrina: 2. Ingegneri: 3. Palestrina: 4. Victoria: 5. Victoria: 6. Palestrina: 7. Lassus: 8. Ingegneri: 9. Palestrina: Laudate Dominum Una hora 0 quantus luctus Domine non sum dignus Sanctus Sacerdotes domini Velociter exaudi me Velum templi Credo, a Marcellus pápa miséjéből mint a hamisítatlan, legtisztább egyházi énekművészet hirdetője, körutakra induljon. Werner professzor azonban nemcsak mint a szombathelyi énekiskola alapítója írja nevét a magyar egyházzene történetébe. Ráadásképpen előadott két kórusművéből, az érdekes felépítésű »Gyászba borult Isten csillagvára« és különösen ősi Szent Istvánt hívó énekünknek merész harmóniákkal ékesített és mégis oly megható feldolgozásából azt látjuk, hogy mint komponistára is nem mindennapi feladatok várnak... Városunkban, ahol a legkülönfélébb okok miatt nagy nehézségekbe ütközik, hogy X. Pius Motu proprio-ja és most uralkodó pápánk, XI. Pius rendelkezése értelmében tisztán liturgikus szellemű, világias hatásoktól lehántott egyházi muzsikát és éneket élvezzünk, különösen jól esett felfrissülni a klasszikus polifónia tipikusan katolikus művészetének előbuzgó forrásában.” Sopron közönsége is nagy szeretettel és elismeréssel fogadta a szombathelyi kórust. Az eseményekről csak rövid hírben és megkésve számol be a Vasvármegye.35 A soproni vendégszereplésről két helyi lap írásából közlünk részleteket. „A műsort elejétől végig ismertetés kísérte, amely bizonyára közelebb hozta a hallgatósághoz a mai fülnek kissé szokatlan, örökéletű alkotásokat.36 A hallgatóság rokonszenvét nagyon megnyerte a műsort vezető dr. Werner Alajos karnagy, aki higgadt, minden hatásvadászattól mentes, mégis oly szuggesztív erejű vezényletével megrázó hanghatásokat tudott kihozni kiművelt hangú emberorgonájából. Szent irigységgel figyeljük, milyen abszolút fegyelem és mennyi fölényes tudás jellemzi énekkarát, amely három éves, csendes, alapvető munka után - úgy érezzük - mélyre ásott a klasszikus polifónia talajába, s amely most már megérett arra, hogy A másik írás szerzője véleményét így foglalta össze:37 „Volt módunkban hallani a pécsi kórust, a bécsi énekesfiúkat, a salzburgi és müncheni székesegyház énekkarát és nem mernénk arra Vállalkozni, hogy a szombathelyiek elé helyezzük őket. De nem is ez a cél...” A hangverseny értékeit a szerző három csomópont köré gyűjtötte össze: „1. Minden műnél észrevehettük, hogy a szólamok néha széltől meglóbált levél susogását, majd a hegyi patak pajkos csörtetését, majd pedig a vihar lenyűgöző, sokrétű fenséges hangját szólaltatták meg, hogy esetleg a következő pillanatban a kifáradt lélek érzékeltetésére szinte erejeveszetten síri mélységből hangozzanak. Megfigyelhettük, hogyan kerekíti egésszé a dallamot a hangsúly minden szólamban. Ez a hangsúly mindenütt művészi módon előkészített és befejezett melódiaalkotó erejű. Mi lenne a hegedű húrok nélkül? Ez lenne a legszebb Palestrina szerzemény is hangsúlytolmácsolás nélkül. A hangsúly okozta hullámzást 80
