Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
SCHOLA CANTORUM SAB ARIEN SIS A budapesti zeneakadémiai szereplést is osztatlan elismerés kíséri. A Vasvármegye a fővárosi lapok értékeléséből válogatva ismerteti a véleményeket.25 Gajáry Ferenc (Újság): „Akik gyakran hallgatnak énekkari előadásokat, eleinte a Wiener Sängerknaben énekkarával hasonlították össze ezt az együttest, de rövidesen be kellett látniok, hogy a szombathelyi énekkar messze fölülmúlja a bécsit. A szép hangot, fegyelmezettséget, pontosságot, dinamikai színezést az osztrák fiúk énekkarában is megtaláltuk, itt azonban sokkal többre bukkantunk: olyan polifonikus érzésre, amely természetesnek találja a XVI. századi mesterek többszólamú költészetét, olyan muzikalitásra, mely az abszolút tisztaságú - és nem temperált hangközökön is biztosan mozog, és ami a legfőbb, olyan felsőbbséges kultúrára, mely a műsorra tűzött alkotások lelkét és igaz valóját tárja a hallgató elé... Csodásán énekelt ez az együttes. Szinte lelkünk mélyén felmerült az óhaj, bárha volna még egy-két Werner Alajosa ennek az országnak, s ugyanannyi Mikes János grólja is, hogy szépen fejlődő karének-kultúránk országszerte kiterebélyesedjék.” Új Magyarság (szerző nélkül): „Az együttes hanganyaga kiváló, szín- és erőbeli egyensúlyban, muzikalitásban egyaránt nagyszerűt nyújt. A művek kidolgozottsága, az előadás, a fegyelem példás. Werner Alajos dr. püspöki tanácsos, a kórus megteremtője és lelkes vezetője, alig három év alatt csodálatos munkát végzett. Erre az énekkarra világhír vár.” Molnár Jenő Antal (Pesti Hírlap): „A hangadás tisztasága, a vonalvezetés hajlékonysága, a drámai kifejezés ereje csupa példát mutató erénye ennek a kitűnő énekegyüttesnek.” d. f. (Nemzeti Újság):26 „Az emelvényen lenyűgöző kép. Lángpiros öltönyben, fehér köntösben csoportosul karnagya körül a Schola Cantorum Sabariensis művészegyüttese. Komoly férfiak, serdülő diákok, apró legénykék, akár az orogonasípok, sorakoznak itt a karinges karnagy, dr Werner Alajos püspöki tanácsos körül, aki egyetlen szempillantással, szinte atyai szeretettel vezeti, irányítja őket. Gróf Mikes János, Szombathely volt nagy püspökének pártfogoltjai voltak ők, akik 1934 óta a lipcsei Tamás-énekkar, de legfőképpen a Sixtus-kápolna klasszikus férfiénekkarának nemes példájára hittel, lelkesedéssel és meggyőződéssel hirdetik Isten dicsőségét. Az Úr dicsőségéről szólt az első énekük is: Palestrina: Laudate Dominum című megkapó szépségű egyházi éneket, majd Victoria szépséges Ave Maria-ját. A sötét kontrabasszustól az ívelően csengő szopránig minden hangszín megszólal itt a Schola Cantorum Sabariensis valóban csodálatos emberorgonáján, ezen a magasztos orgonán, amelynek búgó, szárnyaló szava túlível talán még az országhatárokon is és a Musica Sacra fennkölt kultuszát hirdeti. Gyönyörű műsor - Orlandus Lassus, Palestrina, Ingegneri, majd ismét Victoria költői szépségű énekkari művei váltakoztak a fiatal dalnokok elragadtatott előadásában. Megannyi művész szólt itt szívvel és lélekkel a közönséghez. Szent Márton haláláról, majd ismét az Úr irgalmáról daloltak a piros köntösű dalnokok, akiknek ajkán megcsendült a remény szava is, és végül Palestrina hálaénekével fejezték be a felejthetetlenül szép hangversenyüket. Ha talán bizonyos mértékben világi jellegű is lehetett a Schola Cantorum Sabariensis kedd esti hangversenye, annyi bizonyos, hogy a tiszta lélek, bensőséges hit fáklyája gyúlt ki a szombathelyi dalnokok előadása nyomán és ragyogó szövétnekként világít tovább a magyar zenei életben.” A címlapon Werner fotóját közli a lap. A Hir a Pesti Hírlapból az alábbiakat emelte ki:27 „Ezek a fiúcskák, akiknek 76
