Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
ÁLLOMÁSOK us 28-29-én. Ezen alkalomból 6500 dalos érkezik a megyeszékhelyre. Arról nincs adatunk, hogy az idesereglett dalosokkal együtt énekeltek-e, arról viszont igen, hogy a Schola Cantorum Sabariensis június 28-án este mutatkozott be a kórusélet vezető' személyiségeinek és az érdekló'dó' dalosoknak. Palestrina, Lassus, Victoria és Ingegneri kórusműveket szólaltattak meg. A kórusról kérdezte a Vasvármegye zenekritikusa a találkozó néhány zenei notabilitását. A véleménycsokorból idézünk:21 Dr. Székelyhidy Ferenc operaénekes: „Egészen csodálatos, nemzetközi viszonylatban is elsőrangú ez a művészet. A kórustechnika csúcspontja, amit főleg ezek az apró gyerekek műveltek remek fejhangjaikkal, gyönyörű pianóikkal, a zenei kifejező erű minden mondanivalóját maradéktalanul adva.” Dr. Koudela Géza főiskola tanár: „Túlcsorduló örömmel láttam, hogy a pesti zsűri szájtátva hallgatta Lojzi barátom művészetét. Figyelem őket a templomból kijövet, valósággal nem tudtak többen szóhoz jutni. Többen mondták nekem, legjobb volna most egyszerűen hazautazni, őrizve a most szerzett impressziókat.” Adám Jenő főiskolai tanár: „Elég meglepett, hogy az elemi iskolás szoprán és altisták ilyen magas fokú muzikalitásról tettek tanúságot, melyet pedagógiai szempontból eddig elérhetetlennek tartottam. Mindenekfelett magasztalandó a karnagy kivételes művészi fantáziája, ű nem is karvezető, sokkal több annál: ihletett poétája kórusának.” Vásárhelyi Zoltán karnagy, zeneesztéta: „A legnagyobb kultúrországok díszére válnék ez a produkció. Meglátszik ezen a kóruson, hogy olyan egyén áll a dalosok élén, akiben egyéniség, fantázia van és olyan páratlan stílusérzék, amely teljesen visszaad mindent, ami a szerzeményben benne van minden dinamikai árnyalatával együtt.” Kerényi György zeneszerző, zenei író: „Énekkari művelődés szempontjából ez a teljesítmény a legfontosabb és mintaképül szolgálhat. Két dolgot kívánok kiemelni: először példaadó hatását, hogyan kell a legtisztább művészettel szolgálni az énekkultúrát. Legtökéletesebb propagálója ez a vegyeskarkultusznak, mely oly nehezen kezdi hazánkban méltó helyét elfoglalni... Másodszor abban látom a jelentőségét, hogy csak jó muzsikát szabad ápolni. Ezt is kevesen értik ma meg.” Dr. Boldis Dezső karmester: „Egy kifejező szó van erre a művészetre: „tökéletes”. Elképzelhető, hogy a dalosversenyen kívül is még koncertezett a kórus ebben az esztendőben is, nyoma azonban ilyen föllépésnek nincs az eddig előkerült dokumentumok között. 1937 Ezen év eseményei közül elsőként a június 12-én (Székesegyház) megtartott magyar egyházzenei hangversenyt említjük.22 Ez a hangverseny nem a polifónia világát idézi, hanem régi magyar egyházi népénekeket mutatott be modern szerzők feldolgozásában. A megszólaltatott művek az alábbiak voltak: 1. Harmat: Boldogasszony Anyánk 2. Koudela: Győzhetetlen én kőszálam 3. Harmat: Jézusomnak szívén 4. Werner: Istengyermek 5. Deák-Bárdos: Dicsőség légyen 6. Bárdos: Világmegváltó Jézus 7. Werner: Gyászbaborult Isten csillagvára 8. Demény: Hol vagy én szerelmes 9. Werner: Ah, hol vagy magyarok 10. Bárdos: Nyújtsd ki mennyből 73
