Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Munkássága - Szakirodalmi tevékenysége
SZAKIRODALMI TEVÉKENYSÉGE azonban nem ismertek. Egy 1940-ben, a Faludi Társaság ankétján elhangzott előadását azonban Gy. P. ismerteti a Vasvármegyében.14 A téma: az ősi egyházi ének és a magyar néplélek kapcsolata. Elemzését bőséges nemzetközi példával illusztrálja. Az egyházi zene, a musica sacra Werner gondolatvilágának, tevékenységének egész életén át meghatározója. 1943-ban az Egyházi Lapok ban15 terjedelmes írásban elemzi, hogyan valósult meg a gyakorlatban „az egyházi zene jogi kódexe”, a Motu proprio... „Egynéhány meglepő' és tiszteletreméltó példa kivételével a Motu proprio szelleme és eszménye mintha még távol állna a magyar papság gondolatvilágától. Zenészek, kántorok gondjának tekinti, s hagyja őket csinálni...” - írja. Am a változásnak nemcsak a reményét, de tényét is jelzi: „...hála Istennek vannak fények, követendő jó példák és biztató eredmények is... állandóan látjuk, halljuk, gyönyörködünk bennük és épülünk, valahányszor a szent zene szárnyán Istenhez emelkedünk. A papság részéről talán a legbiztatóbb tény az, hogy manapság Magyarország szemináriumaiban és szerzetes kollégiumaiban kevés kivétellel már a Motu proprio szellemében és előírásainak megfelelő szakszerű énektanítás van. A fiatal papi generációra természetesen több kötelesség is háramlik majd ezen a téren.” 30 évvel később az Új Ember16 vezércikkében ismét megfogalmazza a musica sacra szerepét Fejlesszük az egyházi zenét! címmel. A fölszólító módú cím - egyúttal az írás legfontosabb gondolatát tartalmazza. Papi hivatását reprezentálják elsősorban publicisztikai írásai. Első munkái - e témakörben - 24 évesen, 1929-ben jelentek meg a Vasvármegye című napilapban. A november 9-ei számban Római Mindszent címmel az örök város mindszenteki hangulatáról ír, a december 11- én megjelent A Quirináltól a Vatikánig című munkájában az olasz király és királyné vatikáni látogatásának ürügyén meditál az „állam és az egyház” jelképes közeledéséről. Publicisztikai írásokkal - koncentráltabban - azonban a Szombathelyi Katolikus Tudósító 1937, 1938-as évfolyamainak Liturgia rovatában jelentkezik. Elképzelhető, hogy ezek az írások képezték az alapját egy-egy prédikációjának is. A címek - a témán túl - jelzik Werner széles körű érdeklődését is. íme:17 Az áldó és szentelő egyház, Velünk az Úr, Papszentelés, Eucharisztika és ének, Jézus neve, Elet a hamu alatt, Az erősség lelke, Az örökkévalóság partjai, Adventi bánat, öröm, hódolat, 19 + G + M + B + 39. Föltételezhető - bár szerzői név, jelzés nélkül - hogy az 1939-ben közreadott Feketevasárnaptól-fehérvasárnapig és az Örök honvágy című írások is Werner munkái, csakúgy, mint a vezető cikként megjelent Gyertyafények az életben című elmélkedés. Werner a rádióban Munkásságában a modern ismeretterjesztésnek akkoriban (30-as évek vége) igen újszerű eszköze, a rádió is helyet kapott. Nemcsak a Schola felvételeit közvetítette a rádió, hanem Werner is megszólalt. A rádiószereplések listája sem mondható - nagy valószínűséggel - teljesnek. Inkább csak jelzésként értékelhető az alábbi néhány téma és időpont, amelynek előadója Werner volt. Forrásul az Éneklő élet című gyűjteményes kötete szolgál, amelyben jelzi a rádióadás napját. E szerint 1938. december 7-én Egyházi énekkaraink hitéleti, nemzeti és művészi hivatása, 1939. november 26-án Pünkösd utáni utolsó vasárnapon, 1944. január 19-én Árpádházi Szent Margit, 1946. december 1-jén Adventi hangok címmel hangzott el előadása. 1939. november 26- án a budapesti belvárosi plébániatemplomból közvetítették Werner szentbeszédét. 35
