Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

WERNER EMLÉKEZETE

WERNER EMLÉKEZETE

WERNER ALAJOS EMLÉKEZETE

A Werner-kép - bár az emlékező személyiségén átszűrődve eltérően érlelődött - abban közös, hogy valamennyien rendkívüli emberként őrzik derűjét, vidámságát, hatalmas tudását. Rendkívül szerény földi javait folyamatosan osztotta szét a rászorulók között.

Emlékképeket idézünk Wernerről. Előbb paptársai szólnak róla.*

Vida Zoltán szobrászművész emlékplakettje

BÁRDOSI JENŐ, Káld

Művészruhája miatt a Mikulás esti ünnepségen kifiguráztuk - mosolyogva hallgatta.

Pénzét lopták a szobájából: hallottuk az ebédló' elöljárói asztalától. De Ő csak mosolygott, mintha észre sem vette volna és nem is érdekelné. Szegényeknek, gyűjtő cserkészeknek a vánkosát adta.

Atyai jóbarátja lett volt tanítványainak, akik közül nekem is nehéz volt

* Forrás: Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár

megszoknom azt, hogy tegezzem azt a volt tanáromat, akire már a szemináriumban is feltekintettem. A Vele való találkozás nemcsak nekem volt öröm, de Neki is. Ezért mondta a megjegyzésemre a Püspökvár ebédlőjében való találkozáskor: Lujcsi bácsi, örülök, hogy láthatlak - „hát még én mennyire örülök, hogy láthatlak téged.”

A vele való beszélgetésből kitűnt, hogy valóban őszinte öröm volt számára azt látni, hogy volt tanítványai hűségesen kitartanak szent hivatásuk mellett.

121