Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások

SCHOLA CANTORUM SAB ARIEN SI S igazán, amikor néhány éve, az Orchidea Kórus kolozsvári vendégszereplése alkal­mával abban a megtisztelő' és felemelő' élményben volt részünk, hogy a Szent Mihály-templomban énekelhettünk ünne­pi istentiszteleten kétezer erdélyi ma­gyar hívő előtt. Ekkor házigazdám, Ben­­kő András zenetudós mintaszerűen ren­dezett kartotékjaiból pillanatok alatt ki­derítette, hogy előttünk utoljára 1942. november 25-én énekelt szombathelyi kó­rus a kolozsvári Szent Mihály-templom­ban, mégpedig a Schola Cantorum Saba­­riensis Werner Alajos vezetésével. Werner Alajossal sajnos csak egyszer volt alkalmam személyesen találkozni, nem sokkal halála előtt, Bárdos Lajos la­kásán. A Tanár Úr bemutatott neki, mint szombathelyi karnagyot, amit örömmel vett tudomásul. Érdeklődő te­kintete rögtön barátságossá vált, amikor közöltem vele, hogy scholista voltam. Tő­le tudtam meg, hogy Pödör Béla, a Hon­véd Művészegyüttes férfikarának Liszt­díjas karnagya is tagja volt a Scholának. Búcsúzóul ezúton is legyen szabad tol­mácsolnom utolsó üzenetét: »Üdvözlök mindenkit Szombathelyen, akiket illet. De csakis azokat, akiket il­let.« És kiket illetne leginkább, mint a Schola Cantorum Sabariensis régi éneke­seit?” A háború utáni időszakból egyetlen írásos szereplésről került elő adat. Ez persze nem jelenti azt, hogy különböző kulturális szemléken vagy más alkal­makkor ne énekelt volna a Schola. Ilye­neket említ Horváth Rezső is emlékeiből. Az írásos adat a székesegyház újjá­­szentelésének 1947. szeptember 7-én megtartott hangversenyéről tudósító meghívó. Erről írt néhány sorban a me­gye akkori egyik lapja a Szabad Vasme­gye is.74 „Délután 4 órakor nagyszabású hang­verseny volt a székesegyházban, amelyen a Schola Cantorum Sabariensis, a szé­kesegyház Szent Cecília kórusa, a Szalé­­zi ének- és zenekar, valamint a zalaeger­szegi és kőszegi templomi énekkarok sze­repeltek. A hangversenyen Werner Ala­jos dr. az egyházi zene jelentőségéről be­szélt.” A műsorlap szerint négy énekszámot mutattak be. Ezek Victoria: Ave Maria, Lassus: Salve Regina, Werner: Gyászba borult és Werner: Oh, dicsőült szép kincs című műveket. Radvány Mihály vezé­nyelte a kórust.75 Radvány Mihály bírja egyházi elöljá­róinak támogatását. Kovács Sándor az egyházmegye püspöke levélben fejezi ki elismerését, s mint tízegynéhány évvel korábban Werner, Radvány is püspöki tanácsos címet kap. Erről ekképpen érte­síti az egyházmegye feje:76 „Krisztusban Kedves Fiam! A krisztusi újjászületést megindító, b.e. X. Pius pápa Inter pastoralis officii solitudines motu proprioja jó földbe hul­lott mag lett Szt. Márton egyházmegyéjé­ben. Boldog örömmel látom, hogy ennek a magvetésnek első gondozójától, hiva­tott kezek vették át az ápolást, fenntar­tást és továbbfejlesztést. Áldozatos buz­­góságod, alapos felkészültséged, minden idődet lefoglaló munkád meghozta az eredményt. A háború pusztítása követ­keztében beállt lelki ernyedtségből új életre hoztad a Schola Cantorum Sabari­­ensis-t. Az egyházi ének terén nemcsak székvárosomban, de az egyházmegyében is érezhető buzgó munkád hatása. A kö­zelmúlt ünnepségeinek egyházzenei telje­sítményében egészségedet kockáztató munkával vetted ki részedet, mindenki­nek, de különösen Bíboros Hercegprímás és a Püspöki Kar elismerésére. Atyai örömmel szemlélem ezt a szép munkát és főpásztori elismerésem jeléül püspöki tanácsossá nevezlek ki a vörös öv viselésének jogával. Az Úr Jézus ad­jon kegyelmet, hogy buzgó munkád nyo-102

Next

/
Oldalképek
Tartalom