Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
SCHOLA CANTORUM SAB ARIEN SI S igazán, amikor néhány éve, az Orchidea Kórus kolozsvári vendégszereplése alkalmával abban a megtisztelő' és felemelő' élményben volt részünk, hogy a Szent Mihály-templomban énekelhettünk ünnepi istentiszteleten kétezer erdélyi magyar hívő előtt. Ekkor házigazdám, Benkő András zenetudós mintaszerűen rendezett kartotékjaiból pillanatok alatt kiderítette, hogy előttünk utoljára 1942. november 25-én énekelt szombathelyi kórus a kolozsvári Szent Mihály-templomban, mégpedig a Schola Cantorum Sabariensis Werner Alajos vezetésével. Werner Alajossal sajnos csak egyszer volt alkalmam személyesen találkozni, nem sokkal halála előtt, Bárdos Lajos lakásán. A Tanár Úr bemutatott neki, mint szombathelyi karnagyot, amit örömmel vett tudomásul. Érdeklődő tekintete rögtön barátságossá vált, amikor közöltem vele, hogy scholista voltam. Tőle tudtam meg, hogy Pödör Béla, a Honvéd Művészegyüttes férfikarának Lisztdíjas karnagya is tagja volt a Scholának. Búcsúzóul ezúton is legyen szabad tolmácsolnom utolsó üzenetét: »Üdvözlök mindenkit Szombathelyen, akiket illet. De csakis azokat, akiket illet.« És kiket illetne leginkább, mint a Schola Cantorum Sabariensis régi énekeseit?” A háború utáni időszakból egyetlen írásos szereplésről került elő adat. Ez persze nem jelenti azt, hogy különböző kulturális szemléken vagy más alkalmakkor ne énekelt volna a Schola. Ilyeneket említ Horváth Rezső is emlékeiből. Az írásos adat a székesegyház újjászentelésének 1947. szeptember 7-én megtartott hangversenyéről tudósító meghívó. Erről írt néhány sorban a megye akkori egyik lapja a Szabad Vasmegye is.74 „Délután 4 órakor nagyszabású hangverseny volt a székesegyházban, amelyen a Schola Cantorum Sabariensis, a székesegyház Szent Cecília kórusa, a Szalézi ének- és zenekar, valamint a zalaegerszegi és kőszegi templomi énekkarok szerepeltek. A hangversenyen Werner Alajos dr. az egyházi zene jelentőségéről beszélt.” A műsorlap szerint négy énekszámot mutattak be. Ezek Victoria: Ave Maria, Lassus: Salve Regina, Werner: Gyászba borult és Werner: Oh, dicsőült szép kincs című műveket. Radvány Mihály vezényelte a kórust.75 Radvány Mihály bírja egyházi elöljáróinak támogatását. Kovács Sándor az egyházmegye püspöke levélben fejezi ki elismerését, s mint tízegynéhány évvel korábban Werner, Radvány is püspöki tanácsos címet kap. Erről ekképpen értesíti az egyházmegye feje:76 „Krisztusban Kedves Fiam! A krisztusi újjászületést megindító, b.e. X. Pius pápa Inter pastoralis officii solitudines motu proprioja jó földbe hullott mag lett Szt. Márton egyházmegyéjében. Boldog örömmel látom, hogy ennek a magvetésnek első gondozójától, hivatott kezek vették át az ápolást, fenntartást és továbbfejlesztést. Áldozatos buzgóságod, alapos felkészültséged, minden idődet lefoglaló munkád meghozta az eredményt. A háború pusztítása következtében beállt lelki ernyedtségből új életre hoztad a Schola Cantorum Sabariensis-t. Az egyházi ének terén nemcsak székvárosomban, de az egyházmegyében is érezhető buzgó munkád hatása. A közelmúlt ünnepségeinek egyházzenei teljesítményében egészségedet kockáztató munkával vetted ki részedet, mindenkinek, de különösen Bíboros Hercegprímás és a Püspöki Kar elismerésére. Atyai örömmel szemlélem ezt a szép munkát és főpásztori elismerésem jeléül püspöki tanácsossá nevezlek ki a vörös öv viselésének jogával. Az Úr Jézus adjon kegyelmet, hogy buzgó munkád nyo-102
