Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - II. Fejezet. Betekintés a koncepciós perek világába
si eszközeit felhasználva a bíróság által is tudottan valótlan tényállás. Tény, hogy Brusznyai Árpád november 1. napján harmadmagával megjelent a honvédelmi minisztériumban Kána Lőrinc vezérőrnagynál, hogy a nemzetőrség felfegyverzése ügyében utasítást kapjon. Kána Lőrinc olyan utasítást adott - s ezt megismételte szolgálati telefonvonalon is hogy a mozgósítási készletben lévő fegyvereket kell kiadni a nemzetőröknek. A tárgyaláson mindezt Kána Lőrinc letagadta. A bíróság nemcsak minden indokolás nélkül fogadta el Kána tábornok hamis vallomását, hanem megkerülte azt az október 30-án nyilvános rádióadásban is elhangzott nyilatkozatát, amelyet Kána a hadsereg forradalmi tanácsa nevében tett. A perben az is tisztázódott - az ítéletből azonban kimaradt -, hogy a honvédségi raktárból kiadott géppisztolyokat nem osztották szét, hanem az egyetem egy lezárt termében őrizték, ahol azt a bevonuló szovjet alakulatok hiánytalanul megtalálták. Ennek ellenére a hamis tényállítás érintetlenül állt az ítéletben és a kegyelmet elutasító határozatban. Az állítás valótlanságát más forrásból is tudták a döntéshozók. Ismert volt ugyanis az a jegyzőkönyv, amelyet Mészáros Gyula monográfiájának dokumentumtárában közzétett. A szovjet parancsnok 23 légidesszantos és 4 páncélos katona - valamennyien névvel azonosítottak - haláláról számol be, továbbá tudjuk, hogy később egy sebesült katona is meghalt, így a szovjet halottak száma 27 fő volt. Ami a civil áldozatokat illeti 42-en haltak meg. A per teljes bizonyítási rendszerére ugyanúgy jellemző a védelem teljes mellőzése, a valós és valótlan adatok vád-centrikus válogatása, mint azt a korábbi időszak konstruált pereinél tapasztaltuk. A másik per a Győri Megyei Bíróság külön tanácsa előtt - amelyet Gyepes István megyei bírósági elnök vezetett - Földes Gábor és társainak büntető ügye256. A per I. r. vádlottja Földes Gábor - meggyőződéses kommunista, Nagy Imre híve - azzal a valótlan ténnyel volt kénytelen szembesülni - s ezt Gyepes István még el is hitette az idegösszeomlásban vergődő emberrel -, hogy Földes megnyitotta és őrizetlenül hagyta a nyugati határt, s így az ellenséges elemek szabad mozgását tette lehetővé. Köztudottan valótlan tényállítás épült itt a büntető ítéletbe. A nyugati határ egy perce sem maradt őrizet nélkül a forradalom napjaiban. Földes Gáborra a „revizionista” kommunistára azonban azt a szerepet osztották a megtorlás konstruktőrei, hogy igazolja: aki a „revizionizmus mocsarába süllyed”, az az ellenséget támogatja. A per II. és III. r. vádlottja Tihanyi Árpád tanár és Gulyás Lajos református lelkész kapta a horthysta restaurátor, illetve a klerikális reakciók képviselőinek 256 Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma (Püski - Kortárs, Budapest, 1997.) p.231-282. 84
