Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

Tudjuk, hogy nagy gond a betegek, testi és szellemi fogyatékosok, az ifjúság, az alkoholizmus, a kábítószer élvezet, az öngyilkosságok a széthullott házasságok országos problémája. Szabadjon ehhez felkínálnunk szerzetes rendjeink szolgálatát, akik több évszázados tapasztalattal bizonyítják, hogy ezen problémák megoldásában mennyire hatékony és áldásos a működésűk... miért ne lehetne rehabilitálni az 1950-ben megszüntetett magyar szerzetesrendeket! Ha már a rádió és televízió is beismeri mennyire szégyenteljes és embertelen volt a szerzetesek szétszórása, miért kell megállni ennek a ténynek a beismerésénél, de semmit sem tenni annak orvoslására? Ha ugyanis ez elmarad, az annyit jelent, hogy a sajnálkozás csak kényszerű képmutatás. Ha ma hazánkban lehetőség van arra, hogy akár a homoszexuálisok egyesületi engedélyért folyamodjanak természetellenes hajlamaik csoportos kiélésére, miért kell nemzetközi ügyet csinálni abból, hogy néhány vallásos férfi vagy nő szerzetesi közösségben élje meg vallásos igényét... Kérem tessék odahatni, hogy> az egyházak szabad működése ne csak a templom falain belül, hanem azon kívül is biztosított legyen. Ne féljenek tőlünk: mi nem fegyverekkel és erőszakkal, hanem a szellem és a szeretet erejével szeretnénk népünk javát előmozdítani. Szabadjon kérni, hogy az egyház szabadkezet kapjon az ifjúsággal való foglalkozásra. Kérjük, hogy minden beiratkozási procedúra nélkül hitoktathassunk, és ahhoz tetszés szerint használhassunk szemléltető eszközöket. Szabadjon vallásos ifjúsági egyesületet alakítanunk, folyóiratokkal és összejöveteli lehetőséggel. Kérjük, hogy senkit se érjen hátrányos megkülönböztetés azért, hogy gyermekét hittanra járatja. Fájdalmas dolog, hogy intézményeink csak akkor adnak anyagi támogatást a lakodalomhoz, vagy a temetéshez, és csak akkor tekintik magukénak a halottat, ha nem kérnek számára egyházi szertartást.

Kérjük annak lehetővé tételét, hogy egyházi középiskoláink annyi osztályban taníthassanak ahány beiratkozójuk van. Kérjük, hogy a sajtó, a rádió és televízió a vallásos lakosság arányának és igényének megfelelően műsorokat adjon, és hogy a nyilván valótlan, téves vagy rosszindulatú tömegkommunikációs megnyilvánulások megcáfolására, vagy az ellenük való védekezésre az egyházak is megfelelő nyilvánosságot és lehetőséget kapjanak.

Kérem, szüntessék be a papi békemozgalom, tájékoztató jellegű un. békegyűléseinek szorgalmazását, mivel azokon semmi több nem hallható, mint amiről már a sajtóbál, a rádióból vagy a televízióból értesültünk... Ezzel szemben kérem hívjanak meg minket minden olyan megbeszélésre ahol megtárgyalhatjuk mit tehetünk a szegényekért, munkanélküliekért, az elhagyottakért, a rászorulókért, mert szerintem ez az igazán papnak való és nem mondvacsinált békemunka. Ehhez viszont tessenek megengedni, hogy szabadon járhassunk be a kórházakba, szociális otthonokba, nevelő intézetekbe, fegyházakba...” (Kiemelések tőlem. K. F.)

Szendi József püspök bátor felszólalásában foglaltak - amely miatt szemre61