Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

Az Elnöki Tanács 1951. évi 20. tvr.-el [törvényerejű rendelet] a főkegyúri jog gyakorlását rendelte el, így az érseki, püspöki, segédpüspöki apáti tartományfőnö­ki (és helyetteseik) kinevezése csak az Elnöki Tanács hozzájárulásával volt lehet­séges. Az AEH pedig „valamennyi aulába miniszteri biztosokat nevezett ki azzal a feladattal, hogy a kormányzat egyházpolitikai intézkedéseit végrehajtsák”.124 Az MDP PB125 1951. június 28-i ülésén (Rákosi Mátyás előadásában) érté­kelte az egyház elleni hadjáratot és meghatározta a teendőket.126 Figyelmet ér­demel, hogy az „egyház ügyét” Rákosi ezúttal is összekapcsolta a „burzsoázia likvidálásának” kérdésével: „A burzsoázia mozgósította az egyházat is. Bár a papi reakció most is mozog és aktív, de hol van attól, amikor Mindszenti (sic!) vezette őket... Azt hiszem, hogy a csapás, amit a reakcióra mértünk, elég tűrhe­tően elő volt készítve politikailag és bűnügyileg is. Elmondhatjuk, hogy az AVH ezúttal megtette, amit vártunk tőle és semmi kétség, hogy a burzsoáziára igen komoly csapás, különösen arra a részre, amihez nehéz egyébként hozzáférni, a papi reakcióra. Mi már megbeszéltük, hogy fogjuk ezt továbbvinni. Szociális vonatkozásaiban, abban, hogy az egyszerű munkásember, a dolgozó paraszt lát­ja, mit jelent a papi reakció, sokkal alkalmasabb az agitációra mint a Mindszen­ti ügy. Abban sok volt a nemzetközi vonatkozás, de ebben Hagyó Kovács, a ha­lastóban megsérült gyerek, a látástól vakolásig való dolgozás, felidézték a múl­tat az elé a réteg elé, amely szívesen elfelejti. A fő agitáció ezzel kapcsolatban augusztusban, szept.-ben fog kezdődni. Véleményem, hogy belső kihatásaiban ez a csapás nem kisebb, mint amit a Mindszentivel mértünk. Mindszentinél az volt a fontos, hogy megtörtük az egyház varázsát, kiderült, hogy a hercegprímást is dutyiba lehet tenni és rajta is remeg a gatya, ha a népi demokrácia bírósága előtt áll, az istenek alkonya őket is elérte. Papi körökben meglehetős pánik van... Akit a pápa kinevez, elvihetjük internáló táborba. Esküdözött, hogy meg leszünk vele elégedve... Visszaállítjuk a placetum regiumot. A magyar állam illetékes szerveinek előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet püspököt, stb. kinevezni. Utána megyünk tovább. Ennek a lépésnek tulajdoníthatjuk, hogy ezekben a na­pokban folynak a hittanra a beiratkozások és igen kis számban. Azt hittük, hogy fokozatosan kell leszorítani. Vigyázzunk, hogy ne csináljuk erőszakkal. Ennek a pernek a belpolitikai jelentősége azért is nagyobb, mert a Mindszenti (sic!) per óta két és fél év telt el és a nép fejlődött. Hogyan fogjuk ezt tovább vinni. Az egyházi részen tovább fogunk menni lépésről-lépésre vissza fogjuk szorítani. Hozzá kell fogni és fel kell rázni a Pártot ezekkel a tényezőkkel szemben...”127 124 Vő.: Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. (Budapest, 1985.) p. 125. 126 Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága 126 Pl. 276. f. 53. 78. ő.e. 127 Betű szerinti közlés (Kiemelések tőlem: K. F.) A felszólalás folytatása más irányú. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom