Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
3. rész: Mit tudhatunk még a Brenner-gyilkosságról - IV. Fejezet. Bizonyítékok, adatok a büntető ügy keretein kívül
Kóczán erőnlétéről is van még egy megfontolandó adat: Mielőtt 1959. október 17-én útnak indult Ausztria felé47- italozó magatartása miatt súlyos összeütközésbe került apjával, akinek nekitámadt és meg akarta ütni, miközben szidalmazta is szülejét. Az ott tartózkodó szomszéd — K. Ferenc - ,, elkapott engem és nagyon megvert" - vallotta Kóczán a rendőrségen.472 473 Ez az adtat is megerősít, hogy Kóczán koránt sem volt olyan fizikumú személy, aki egymaga képes lett volna megölni Brenner Jánost. Ma is kérdéses, ki volt Kóczán rejtélyes ismerőse? Vajon azonos volt-e azzal a személlyel, akiről az újság egyik olvasói levele úgy emlékezik meg: „a gyilkosság utáni években sokat emlegettek valakit, aki a szombathelyi kórházban halt meg és delíriumos állapotban ordította: »megöltük a papot«. Halála után szovjet katonai pompával temették el.”474 S kik voltak a társai? Kóczán további előadása a rejtélyes ismerős ígéretéről: hogy ti. Ausztrián át az USA-ba juttatja és „még karácsony előtt egy jelentős összeget kaptam tőle”, csekk formájában, s a pénz - állítása szerint - ma is a grazi bank számláján van - az ellenkező bizonyításáig - a kitalált történetekhez sorolandó épp úgy, mint a gyilkosság elkövetésének hivatalos változata. Kóczán „szolgálata” koránt sem volt olyan jellegű, mint amiért jelentős pénzösszeget fizettek. Ha a hallgatás áraként fogjuk fel ezt a jelentős summát, akkor is téves úton járunk. Miért kellene fizetni egy alkoholista fiatalkorúnak, hiszen részegen úgysem ura önmagának és fecseg. Ha nagyon fontos a hallgatás, akkor könnyen érheti „baleset”, s örökre elnémul. Ennyire azért nem volt fontos, a dolog, hiszen valójában Kóczán nem látta kik hajtották végre a gyilkosságot. így Kóczán valójában saját fontosságát igyekezett kiemelni a külföldön letétbe helyezett jelentős összeg említésével. Nagyon akarta, hogy higgyenek neki a rovott múltú embernek! Azt csak a rend kedvéért említjük: ebben az időben a kommunista titkosszolgálatok rend szerint csak külföldieknek fizettek hírszerzési, vagy más igen fontos szolgálatokért, s az ilyen fizetés jóváhagyásához legalább csoportfőnöki jóváhagyás kellet, nem beszélve az átutalás igen bonyolult procedúrájáról. Mindez nem illik tehát a korba és a képbe. Feltéve - de meg nem engedve - ha igaz a csekk-história „karácsony előtt”, miért nem ment véglegesen Kóczán a pénze után (hiszen örök filléres pénzzavarban szenvedett és hajlandó volt kisebb összegeket lopni)? 472 ÁBTL V-145732 p.33. 473 ÁBTL uo. p. 13. 474 Takács Anna: Ki (és miért) gyilkolt 1957-ben Rábakethelyen? In.: Vasvármegye 1990. december 16. 142
