Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek

A legenda felépítésének egyik gyenge láncszeme a sértett és a vádlottak viszonya. Míg Tóka Ferencnél állították, hogy tudott a plébánián őrzött pénzről, holott nem is járt a plébánián, de még „a templomot sem látogatta a vádlott”,409 a sze­mélyes kapcsolat a sértett iránti gyűlöletre van kihelyezve, amelyet Tóka állító­lag testvére papi pályára való irányulása miatt táplált a vádlottal szemben. Erről már szóltunk fentebb. Kóczán esetében még lehetetlenebb állítások sorakoznak az ítéletekben. Az első fokú ítélet tényként rögzíti, hogy a vádlott „iskolás évei alatt rendszeresen ministrált a katolikus templomba (sic!), így tökéletesen ismerte a parókiát, az ott meghonosodott szokásokat...”410. „Vádlott abban az időben is járt ministrálni, amikor mint ipari tanuló Győrben tartózkodott, így valahányszor szombat vasár­naponként hazament Rábakethelyre továbbra is eljárt ministrálni a templom­ba”.41 1 Azt is tényként állapítja meg az ítélet: Kóczán Tibor tisztában volt a he­lyi szokásokkal a bűncselekmény idején. Tudta, „hogy a két pap közül az egyik vasárnaponként mindig elment Zsidára, Farkasfalvára vagy Máriaújfalura, ahol misét tartott... nagyobb ünnepek előtt... pedig gyóntatni is kijártak...”412 Tudjuk, hogy a vádlott 1955. januárjában ment kőműves tanulónak Győrbe és 1957. februárjában tett szakmunkás vizsgát.413 A sértett 1955. szeptember 1. napjával kezdte meg papi működését Rábakethe­­lyen. Ehhez képest több mint disszonáns az ítélet azon megállapítása, hogy „Vádlott egyébként látásból ismerte Brenner János segédlelkészt, de azzal soha nem beszélt, így Brenner János egyáltalán nem ismerte vádlottat.”414 Nem tudjuk, mire alapozta az ítélet ezt a megállapítást. Ha eltekintünk azoktól az ismereteinktől, hogy Bren­ner János milyen nagy törődéssel foglalkozott a hívekkel, különösen a fiatalokkal - ez alól a rendszeresen ministráló Kóczán miért lenne kivétel? - elfogadhatatlan, hogy a szertartásokban részt vevő sértett és vádlott ne ismerhette volna egymást. Azt csak sejtjük, miért kellett a bíróságnak ez az abszurd állítás. Talán, mert így nem jelentett nehézséget annak indokolása, hogy a fiatalkorú vádlott, aki személyesen is kötődött a sértetthez, honnan vette a bátorságot a különösen ke-409 *k p 12. 410 * * * * p.7. 411 Uo. 412 Uo. 413 * * * * p.3; 4. 414 * * * * p.8. 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom