Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek
Kóczán bicskája soha sem került elő. Azt állítólag a Rábába dobta. így csak a vallomásból tudjuk, hogy a gyilkosság - állítólagos - eszköze egy zsebkés, amelyet vádlott apjától ajándékba kapott 1957-ben. A zsebkés kb. 10 cm-es fa nyelű 10 cm hosszú és 1 cm széles pengével készült. Arra nézve, hogy a ruházaton fellelhető nyomok milyen szúró - vágó eszközre (eszközökre) utalnak vizsgálat nem történt.359 Az elkövetés másik eszköze egy rúd elemlámpa volt, amellyel az ítéletek egybehangzó megállapítása szerint a vádlott koponyatöréssel járó sérülését okozta a tettes. Amikor a vád még Tóka ellen irányult, a tényállás úgy szólt, hogy a sértett a kb. 30 cm-es rúd elemlámpával világított, amikor a templomba ment az 01- táriszentségért, majd a vádlott a megszúrt sértettől elvette a lámpát és a sértettet azzal fejen ütötte.360 Hasonló álláspontot fejtett ki Tóka második elítélését kimondó ítélet is.361 A Legfelsőbb Bíróság azonban ezt a megállapítást „fizikai képtelenségnek" minősítette: „mit csinált a zsebkéssel az első szúrás után (ti. Tóka K.F.), ha zsebkés volt a kezében miért kellett a lámpát kicsavarnia sértett kezéből és azzal ütlegelni, lehetett egyidejűleg a lámpa és a zsebkés is a vádlott kezében?” 362 A Kóczánt marasztaló ítéletben már óvatosabb a bíróság. Változtat a tényálláson úgy, hogy a sértett „utasította a vádlottat, hogy a villanylámpával világítva állandóan haladjon előtte.”363 A támadáskor a vádlott „eloltotta a jobb kezében lévő zseblámpát, azt lódén kabátja zsebébe tette előrántotta nyitott zsebkését és bal kézzel oldalról előre nagy erővel sértett baloldali mellkasába szúrt.”364 (Most azt ne vizsgáljuk, hogy mindez hogyan lehetséges a télikabát sérülése nélkül, erre még visszatérünk.) Később, amikor a vádlott és a sértett a földre kerültek: „A vádlott fekvő helyzetében elővette kabátja zsebéből a rúd elemlámpát és azzal addig ütötte sértett fejét, ahol érte, míg a lámpa darabokra nem tört és darabjai szétszóródtak a dulakodás környékén.”-565 Azzal, hogy a lámpát „átadatta” a bíróság a vádlottnak az út elején mintha megoldódott volna az ellentmondás. Csakhogy ez nem így van! Semmi oka sem volt a sértettnek arra, hogy a templomig ő világítson, azután meg átadja 359 **** p.10 360 * p.3. 361 ** p.2. 362 **p.9. 363 **** p.8. 364 Uo.p.10. 365 Uo.p.ll. 113
