Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Victor András: Rejtett „pedagógiai” hatások
Victor András Rejtett „pedagógiai” hatások Bevezetés Első kérdésünk a helyzetből adódik: „Hogy kerül a csizma az asztalra?”, azaz mit keres egy pedagógiai előadás egy fizikusok által szervezett találkozón, s miért éppen ezzel a címmel? A válasz nem is olyan nehéz. Ahogyan most megismételjük Foucault híres inga-kísérletét, s ezzel kimutatunk egy olyan fizikai hatást, amely állandóan körülvesz minket és hat ránk, de amelyet „közönséges körülmények között” nem veszünk észre, ugyanúgy szeretnék kimutatni egy olyan „pedagógiai” hatásrendszert, amely állandóan munkálkodik bennünk, de amelyet szintúgy nem szoktunk tudatosítani, észrevenni. Rejtett alatt tehát (itt és most) azt értjük, hogy olyan hatásokról van szó, amelyeket nem veszünk észre, amelyek nem tudatosulnak, amelyekről nem is gondoljuk, hogy tényleg létező hatások. Pedagógiai hatás alatt pedig (itt és most) nemcsak a nevelők által kifejtett hatásokat értjük, hanem - a szó egészen tág értelmében - minden olyan hatást (származzon az bárhonnan!), amelynek gondolkodás- és személyiségformáló ereje van. I. Öröklött magatartásminták Viselkedésünket, embertársainkkal való kapcsolatainkat számottevően befolyásolják (bizonyos mértékig determinálják is!) olyan magatartásminták, amelyeket - vércsoportunkhoz vagy hajunk színéhez hasonlóan - génjeinkkel örököltünk. Itt most nem arra gondolunk, amikor pl. egy fékezhetetlen gyerekre azt mondják, hogy „az apjától örökölte a nyughatatlanságát”, „az apja vére”, hiszen távolról sem biztos, hogy ez a nyughatatlanság egyáltalán öröklött sajátság-e, s ha valamilyen mértékben igen, akkor is kérdésesek ennek az öröklésnek a törvényszerűségei. Amire itt gondolunk, az a humánetológia és a genetika határterülete, vagyis az, hogy alapvető magatartásformáink (vagy inkább: magatartásformáink alapjai) mennyire determináltak genetikailag, s mennyire alakíthatók. Minden állat (és természetesen az ember) viselkedése kettős meghatározottságú. Van egyrészt egy öröklött, merev genetikai program, s van másrészt a tanulás, amely (genetikailag meghatározott keretek között) nyitott, változtatható. Ennek a kettőnek a keveredése, kombinálódása adja a tényleges viselkedésformákat. A fejlődési sorban az alacsonyabbrendű állatoktól (mondjuk: a férgektől) az emberig alapvetően változik ennek a kettőnek az aránya. Míg az egyszerűbb lények esetében szinte minden viselkedés genetikailag rögzített, s az egyéni („szabad”) tanulásnak nincs jelentősége, addig az ember esetében éppen fordított az 71
