Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Pedagógia, oktatástörténet Jáki László: Körkép az 1890-es évek oktatásügyéről
ismert tudós pedagógusai Eötvös Lorándtól a népiskolát képviselő Kiss Áronig. Mai sajtóvitáink idején érdemes megemlíteni, hogy a sajtó közel sem volt elismerő a Tanács tagjairól. Az egyik újság - meggyőződésem szerint igazságtalanul - Kármán Mórról azt állította, hogy soha nem tudott „világosan és mondattani hibák nélkül” fogalmazni, más írás szerint a Tanács tagjainak felét nyugdíjba kellene küldeni: az új idők, új embereket kívánnak. A sajtó bírált, de a Tanács működött. Az év során 128 tankönyvet véleményezett - mert ez is feladata volt - de szigorúságára jellemző volt, hogy ennek csak közel felét fogadta el. A tankönyv kérdés különben - jelek szerint minden korszakban - e tanévben is napirenden volt. A miniszter éves beszámolójában külön is kiemelte, hogy „Nem kisebb gondom van tan- és segédkönyveink tökéletesítésére, és pedig nem csak tudományos és metodikai tekintetben, hanem a külső (hygienikus) kiállítás szempontjából is.” A vihart azonban nem a miniszter e helyes törekvése váltotta ki, hanem a tankönyvkiadásban az állami és üzleti vállalkozások viszonya. A Néptanítók Lapja szerint a minisztériumnak célja, hogy a tankönyvek olcsók legyenek „s ez 2 millió tanköteles szülővel szemben éppen nem alárendelt fontosságú.” A tankönyvkiadással kapcsolatos sajtóvitáról a Néptanítók Lapja szkeptikusan állapította meg, hogy „a sajtó egy részének tetszik ezt az elintézett kérdést állandóan napirenden tartani, hogy belőle új meg új inspirációt merítsen, részint nagyképű tanügyi iránycikkek, részint ártatlanul kedélyeskedő tanügyi humoreszkek megírásához.” A tankönyvek mellett figyelem és gondoskodás kísérte a taneszközök ügyét is. E kérdés elsősorban ebben a tanévben megrendezett tanszerkiállítással kapcsolatban merült fel. A TANÉRT - vagy Calderoni - cég válsága, az Országos Oktatástechnikai Központ felszámolása idején érdemes felfigyelni arra a száz évvel ezelőtti összefüggő törekvésre, hogy a tanszerek elsősorban itthon, a hazai ipar előállításában készüljenek. Az ennek jegyében szervezett tanszerkiállításon nagy érdeklődést váltott ki Kiss Károly egyetemi üvegtechnikai intézete, melyet korábban Trefort személyes közreműködésével hoztak létre, s melynek eredménye, hogy 1891/92. tanévben „már alig van üvegből készíthető taneszköz, melyért külföldre kellene menni.” A kiállításon bemutatásra kerültek Eötvös Loránd (aki ebben az évben lett rektor) és Jedlik Ányos készülékei is. Eötvös a taneszközgyártásban a verseny híve volt, s meggyőződéssel hirdette, hogy a kormány ne vásárlással, hanem szakértő mesterek képzésével segítsen. Bemutattak a kiállításon különböző épületterveket is. A középiskolai törvény elfogadása után jelentősen fellendült az iskolaépítés. Az 1891/92. tanévben a középiskoláknak a fele 1883 óta épült, azaz közel 10 év alatt 90 új középiskola kezdte meg működését. így száz éve a középiskolákban az osztálytermek száma 67
