Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Konkoly István: A szombathelyi egyházmegye története (A Kunc Adolf Emlékülés megnyitó előadása)
Konkoly István A szombathelyi egyházmegye története (A Kuné Adolf Emlékülés megnyitó előadása) Tisztelt Hallgatóim! Kedves Vendégeink! Kuné Adolf születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. Köztudott, hogy a szombathelyi egyházmegyéhez tartozó Sál-on (ma: Hegyhátsál) született, a gimnázium felső négy osztályát Szombathelyen végezte. Érettségi után a premontrei rendbe lépett. Egész fiatalon, alig 35 éves korában pedig a szombathelyi főgimnázium igazgatója lett. Mint igazgató, kétszeres buzgósággal igyekezett helytállni a katedrán, de emellett mint tudós dolgozott a szaklapokba, sőt vezető szerepet játszott a megye és a város életében is. Ő volt az, aki a magyar orvosok és természetvizsgálók 1880-iki nagygyűlése alkalmával a Foucault- féle ingakísérletet a helybeli székesegyházban bemutatta. Ekkor adta ki Szombathely város monográfiáját is. Sokoldalú tevékenységének elismeréseként 1884-ben a csornai premontrei rendtartomány prépostjává nevezték ki. A rábizottakat rendje jelmondatának szellemében vezette és irányította. Ez a jelmondat pedig így hangzott: „Deo et patriae famulari”: Istent és hazát szolgálni - a nevelés által. A millennium évében, 1896-ban kiadott körlevelében részletesen is kifejti e jelmondat igazi értelmét. Ezt írja: Egy nemzet nevelésének munkájában részt venni nemes feladat, de sok-sok nehézséggel jár. Mégis megéri vállalni a tanítással és neveléssel járó fáradságot, hiszen ennek eredménye lesz, hogy a hazát hozzásegítjük ahhoz, hogy egyre több értelmes, képzett és valódi tudással rendelkező polgára legyen. De ugyanilyen fontos az is, hogy istenfélelemre, jámborságra és erkölcsös magatartásra neveljük a fiatalságot. Mert hiszen istenfélelem nélkül üres és hiú dolog a tudás; vallás és erkölcs nélkül szalmaláng lobbanása csak az eszményekért való fellelkesiilés, és önámítás a hazaszeretet. S ebben az összefüggésben idézi a 127. zsoltár első négy versét: „Ha az Úr nem építi a házat, Az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, Az őr hiába őrködik fölötte.” Ezeréves hazánk épületének alapjait az ősök jámbor hite vetette meg, falait az unokák hithűsége emelte fel... Isten kegyelme óvjon meg attól, hogy a hit kebeléről elszakadt tudás csóvát vessen a fényes tetőzetre, amely ma olyan büszkén tekint a jövő ezredév elé; s jaj lenne, ha ez a hithideg tudás éppen a mi kezünkből venné a veszélyes üszköt. 5
