Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sül Ferenc Aba: Dr. Knnc Adolf élete és műve
be fizikai és kémiai oktatás számára. 1894. szeptember 18-án Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében Hidasy Koméi püspök áldotta meg az új intézményt, felavató beszédet Kuné Adolf prépost tartotta. Az ő nevéhez fűződik egyébként a keszthelyi Premontrei Algimnáziumnak főgimnáziummá való kiépítése, és általában a Premontrei Rend egész gazdaságának a fellendítése. Ez tette lehetővé a szombathelyi és keszthelyi gimnáziumok fejlesztését, a csornai anyaegyház barokkstílű újjáépítését és a türjei román templom renoválását. A csornai és tüijei rendházakat értékes szobor- és képgyűjteménnyel gazdagította. Tudományos és tanári működése mellett társadalmi tevékenységéről is meg kell emlékeznünk. 1877-ben felvetette a szombathelyi városi könyvtár létrehozásának gondolatát, ami 1880-ban meg is valósult. A Vas megyei Gazdasági Egyesület Közgazdasági Osztályának, a Sopron megyei Régészeti Társulatnak, az Óvoda Egyletnek, az Iskolaszéknek elnöke, az Országos Könyvtár és Múzeum Bizottságnak tagja volt. 1884-ben ugyanazon a napon (június 14.), amikor a Csornai Premontrei Rend prépostjává nevezték ki, a szombathelyi kerület országgyűlési képviselője is lett. Mint a csornai prépostság vezetője, Takács Menyhért jászóvári préposttal együtt létrehozták a Norbertinumot, a magyar premontreiek teológiai és tanárképző főiskoláját, hogy a teológiában és szaktudományokban magasan képzett tanárokkal lássák el nevelőintézeteiket. Fontos szempont volt, hogy iskoláikban ne csak tanítsanak a tanárok, hanem a vallás-erkölcs szellemében hazájukat szerető, a magyar népet szolgáló értelmiséget neveljenek. A Millennium évében Kunc Adolf körlevelet küldött rendtársainak. Ebben emlékezik a Rend jelmondatára: „Deo et Patriae famulari.” Istent és hazát szolgálni a nemzeti nevelés ügy által. Széchenyi Istvánt idézi: „A haza iránti kötelmekről beszélve úgymond, hogy nem nagy szavak, czifra frázisokkal rójuk le kötelességünket, hanem az által, ha minden téren mentül több értelmes, képzett és valódi tudással bíró embert formálunk.” (Körlevél. 1896. április 10.) Méltányolva a tudományosság és a közélet terén végzett fáradozását, a király 1879-ben a Ferenc József Rend lovagkeresztjét adományozta neki, majd 1896- ban a Szent István Rend lovagjává nevezte őt ki. A nyilvános ünneplés azonban nem volt kenyere. A magányt szerette. Idős korában az év javarészét Türjén, a premontreiek ősrégi zalai birtokán töltötte. Derűs lelkű, alapjában mélyen vallásos, a természet szépségében gyönyörködni tudó ember volt. Órákon át szemlélődve sétálgatott a türjei kolostor erdőiben. Gyengélkedve és már betegen Keszthelyre került. Itt halt meg 1905. szeptember 14-én. Életének és sokirányú tevékenységének gazdag személyi, tárgyi emlékeit az általa használt műszereket, kísérleti eszközeit a Kunc Adolf Emléknapok alkalmával rendezett kiállítás tálja elénk. Ezt a kiállítást most az általam nagyrabecsiilt, érdeklődő közönség előtt megnyitom. 43