Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Sül Ferenc Aba: Dr. Knnc Adolf élete és műve

postjává nevezték ki. 1893-ban a Premontrei Rend generálisának helyettese lett. Vadász Norbert rendtársa Kuné Adolf halálára emlékezve, az 6 tanári működéséről összefoglalóan ezt írja: „A tudomány, vallásos nevelés és közügyek terén törhetetlen munkássággal eltöltött, érdemekben gazdag élet zárult le örökre, amelynek jótékony hatását nemcsak mi, hanem széles e hazában érezték.”

Kunc Adolf tanári működése a hazai technikai és ipari forradalom idejére esik. A technikai ismeretek lendületes előretörése a nyugat-európai országok társadalmi és gazdasági életét már a XIX. század első harmadában átformálta. Közép-Európában a hatás e század második felében volt érezhető. Kezdetben úgy tűnt, hogy a technika szinte rátelepül az emberre, háttérbe szorítja a szellemi értéket az ember erkölcsi indíttatásait, mert olyan bonyolult civilizációt hoz létre, amelynek kiszolgáltatottjává válhatunk. Kunc Adolf tanári és nevelői munkásságában ennek az egyoldalúságnak nincs nyoma. Szülte naprakészen korának tudományos szintjén állt. Törekvéseiben tetten érhető az a felismerés is, hogy a technikában rejlő lehetőségeket nem engedte szembefordulni az ember igazi, szellemi-erkölcsi igényeivel.

Amikor kísérleteiben, tudományos vizsgálódásaiban és ezeknek gyakorlati hasznosításában élen járt, nevelő tevékenységében arra is volt gondja, hogy erkölcsi alapokat rakjon. Megnyilatkozásaiban Novális elgondolkodtató felismerésének nyomára találunk: „ha az emberek csak egyetlen lépéssel akarnak előbbre jutni, hogy a külső természetet a szervezés és a technika művészetével uralmuk alá hajtsák, akkor ezt megelőzően az erkölcsi elmélyülés három lépését kell befelé tenniök.” (Novális)

A technikus ember ugyanis nem tulajdoníthat a technikának felsőbbrendű hatalmat. Nem vonhatja ki magát az erkölcsi felelősség alól. A technikát az emberi szellemnek és az erkölcsi felelősségnek korlátái között kell tartani.

Kunc Adolf tudományos tevékenységében a „tapasztalás”, a „tények helyes felfogása” s ezek fölötti „elmélkedés” módszerét gyakorolta maga is és adta tovább tanítványainak, hallgatóinak. „Légkörünk s a vele összekötött tünemények” c. írásában (Főgimnáziumi Értesítő 1870-71.) ezt a gondolatát közli: „A tapasztalással összekötött elmélkedés, a múlt idők lángelméi által egyengetett ösvényen haladva, biztosan megfelel kérdéseinkre.” - „Az ábrándos képzelgés legyőzése, a tények helyes felfogása, a szabatos ítélet, s az önösség háttérbe szorítása annál jobban kifejlődnek az egyénnél, minél jobban terjed ismereti köre, s a szakadatlan tevékenység által minél jobban megizmosodik szellemi ereje... minél jobban a tényekkel, s azok egymásközti viszonyával áll szemközt.” („Földünk élete s életfolyamának fő tényezői” Főgimnáziumi Értesítő 1873-74.)

Megfigyeléseinek alkalmával nem kerülte el figyelmét a jelentéktelennek tűnő, legkisebb jelenség sem. Tudatában volt annak, hogy az anyagvilágot fenntartó erők is egyszerű ok és okozati hatás eredményei. Felismeréseit korának szint-39