Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Horváth Lóránt Ödön: Szombathely és a premontreiek
szetes, hogy egy városban éjjel-nappal világos van, de nem így volt a múlt században. Szombathely az elsők közt volt, ahol gázlámpák világítottak, és Edelmann Sebő elnöke volt a szombathelyi légszeszvilágítási társaságnak, majd az Elektromos Művek megalakításában is nagy része volt. Nem is felejtették el érdemeit az ikervári erőművel kapcsolatban: az 1908/1909. évi Értesítőben azt olvashatjuk, hogy „a VIII. osztály tanulói Steiner Miklós és Simonffy Jenő tanárok vezetésével Ikervárra rándultak ki, hogy az elektromos energiaátvitel gyakorlati megvalósítását lássák. Sárvárig vasúton, onnan gyalog mentek az ikervári turbinához, megtekintették annak berendezését, a turbinák szerkezetét és működését, a generátorokat, az áramkör feszültségének szabályozását és a villámhárító berendezést”. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi nevek említésével már abba a korba jutottunk el, amelynek kiváló tanárait még ismerhették az idősebb volt diákok. A 200 éves jubileumra kiadott Évkönyvben Heigl István tanár tisztelettel emlékezik meg és híven adózik Steiner Miklós, tanár, majd igazgatónak, aki szintén a diákok bevonásának híve volt a kísérletezésekbe. Erról írt az 1903/4. Értesítőben: A fizikai oktatás középiskoláinkban. Ugyancsak elismeréssel írt Molnár Szaniszlóról és Simonffy Jenőről, aki korának nagy tudományos felfedezését ismertette meg a tanulókkal és szüleikkel az 1932/33. Értesítőben: Az atomelmélet fejlődése címmel. O volt a csornai Premontrei Rend prépostja, amikor hazánkban, 1950-ben a szerzetesrendek működését betiltották. A győri püspök fogadta be és az egyházmegyei könyvtárban munkálkodva halt meg hirtelenül 1954. szeptember 13-án. Bizonyos vagyok abban, hogy még több kiváló tanárról kellene megemlékeznünk, akik a tudomány és a város fejlődése érdekében sokat tettek, és akikkel az iskolák államosítása után oly méltatlanul bántak el. Dr. Kövér Fidél doktori diszszertációja: A Hanság földrajza, 1930., féltve őrzött kincse a hazai földrajztudománynak, mert ma már csak ebből állapítható meg, hogy milyen is volt Magyarországnak és Európának e különös, mocsaras-lápos tája. Dr. Iharos Alfonz mikroszkópikus nagyságú ún. medve-állatkák egy alfaját, törzsét fedezte fel, amelyet a tudósvilág róla nevezett is el. Sorolhatnám tovább egykori tanáraink nevét, bár nem volt mindegyik egyformán tudós-tanár és nevelő,de ami hiányzott egyik vagy másikukból-, azt pótolta a „gimnázium szelleme”, az a követelmény a diákok felé, hogy ebben a gimnáziumban mindenkinek tanulnia és tudnia kellett, mert mindent alaposan megmagyaráztak és következetesen számon is kértek tőlük. Amikor 1947-ben Mindszenty bíboros, esztergomi érsek, a gimnázium egykori diákja itt járt, így nyilatkozott róla: „Szigorú volt a régi iskola. Isten áldja a szigoráért!”. Milyen különösnek tűnik, hogy mindezideig csak a múltról beszéltem, egy rend másfélszázados kapcsolatáról egy várossal, nagy egyéniségekről, akiknek 35
