Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története

Nagyvárad; 7. cirkáriához nem csatoltak: Saint Constant (Kanada), Jaü (Brazília); 8. premontrei nővérek: Oosterhout (Hollandia), Veerle (Belgium), Bonlieu (Franciao.), Imbramowice, Kraków (Lengyela), Tora, Villoria de Orbigo (Spanyolo.).

A Catalogus felsorolja még a Sodalitas-okat (korábban: szabályzott harmadrend) és a világi harmadrend Sodalitas-ait.

A rendtagok összlétszáma: (sodalitasok nélkül): 1485. Ebből 1311 a férfi rend, 174 a női rend tagja.

7. A premontreiek Magyarországon

Az ősi hagyományt a legújabb kutatás igazolta. A premontreiek II. István (1116-1131) hívására,*még a rendalapító életében érkeztek hazánkba Prémontréből. Várad városától északra, a Kőrös jobb partján emelkedő dombtetőn, Váradhegyfokon (Promontorium) Szent István első vértanú tiszteletére emeltek monostort. Az alapító II. István királyt is itt temették el rendi nihában.

A hazai premontrei prépostságok többségének Váradhegyfok volt az anyamonostora, vagyis az újabb alapításokat, amelyek sűrűn követték egymást, innen szervezték. A későbbiekben Rómával és a franciaországi központtal innen biztosították a kapcsolatot. A premontrei monostorok száma körül sokáig bizonytalanság uralkodott, régente 65-nek becsülték, a Pázmány-féle összeírás (1629) 51 nevet sorol fel, a rendtörténetírás 39 monostorról tud. A bizonytalanság fő oka az, hogy legtöbbjüket a tatárjárás előtt alapították, s az ország 1241-1242. évi pusztulása során okleveleik megsemmisültek. Adataikat a rend központi katalógusai őrizték csak meg, s ezek ellenőrzése, pontosítása nehéz feladat.

A premontrei monostorok a benedeki Regulát követő szerzetesek által kevésbé megszállt területeken települtek. így az ország északkeleti és északi részén (Váradhegyfok, Almás, Ábrány, Nyirpályi, Adony, Lelesz, Jászó, Túróé), majd a Duna-Tisza közének északi területén és Buda környékén (pl. Jánoshida, Ocsa, Csut, Margitsziget, Hatvan, Garáb, Bozók) és a ciszterciek, bencések mellett Dunántúlon is (pl. Zsámbék, Majk, Mórichida, Csorna, Rátót, Tűrje, Rajk, Kaposfő). Az alapítás-, és a tatárjárás utáni újraalapítás-sorozat kb. 130 év leforgása alatt történt, mert a sorban legutolsó Csut is fennállt 1264-ben.

A cisztercieknél nagyobb elterjedtségükben szerepet játszhatott, hogy beérték kisebb földterülettel, hiszen az általuk végzett lelkipásztorkodás szintén jövedelemforrást jelentett. Ezenkívül a rend szabályzata az alapítóknak némileg nagyobb beleszólást engedett a monostorok életébe, s kétségkívül ez is hozzájárulhatott népszerűségükhöz. Prépostságaik közül kb. tíz volt királyi alapítású, a többi ún. nemzetségi monostor volt. A kb. 8 premontrei apácakolostor közül Brassó, Nagyszeben az ismertebbek, valamint a XVI. század elején Szeged és az általuk benépesített Somlóvásárhely és Mórichida.

22