Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története

kísérlete utódainál nem talált kellő megértésre. Belgiumban, Németországban akadtak buzgó reformapátok. Csehországban pedig a strahovi apát, Kaspar Questenberg emelkedik ki, aki Szent Norbert ereklyéit Magdeburgból a prágai Strahovi apátságba hozatta, ahol azóta is vannak. Lotharingiában Servatius de Lairuels „Antiqui Rigoris” néven reformkongregációt hozott létre.

A tridenti zsinat és a jezsuita rend hatására ekkor kezdenek arra törekedni, hogy a premontrei rendnek is a korszellemnek megfelelő jellegzetes vonást adjanak. így lett Norbertból hangsúlyozottan „eucharisztikus szent”. Állítólagos iratainak, ún. velős mondásainak nagy része ennek a kornak a termékei. A janzenizmus és a felvilágosodás eszméi nem maradtak hatás nélkül a rendre.

c./ A rend tevékenységét (újabb keletű) jelmondata foglalja magába: „Ad omne opus bonum parati”. Ez lényegében a kiemelten liturgikus kolostori életet kapcsolja össze az apostoli tevékenység minden fajtájával. A plébániák átvételét a legrégebbi statútumok még nem vették számításba („non accipiemus altare nisi posset esse abbatia”), mégis kezdettől fogva alapítottak apátságokat, már meglevő plébániatemplomok mellett. A szász cirkária - bizonyára Norbert ösztönzésére - élénk prédikációs tevékenységet fejtett ki; Livlandban a premontreiek hamarosan mint hittérítők léptek fel. A kolostoron kívüli plébániahelyek átvételére való áttérés fokozatosan következett be. A XIV-XV. századtól kezdve a plébániai megbízatás általános gyakorlattá vált. Sok cirkáriában, mint Németországban, Angliában és Franciaországban, mindenekelőtt pedig Belgiumban és Csehországban ez lett a legtöbb kolostor fő tevékenysége. Az ún.„quinque fines ordinis”-t, mely a lelkipásztorkodást a rend fő ismertetőjegyének akarta megjelölni, a XVIII. században fogalmazták meg. A rend említett öt célkitűzése a következő: kórusima, az Oltáriszentség tisztelete, Mária-tisztelet, lelkipásztorkodás, önmegtagadás és vezeklés. Ez utóbbi bizonyára a rendi böjti fegyelmet jelenti.

A premontreiek építészeti stílusa a középkorban a Cluny-i bencések monumentális pompája és a ciszterciek szigorú egyszerűsége között a középhelyet foglalja el.

Jelentős volt a középkorban a rend karitatív tevékenysége. Majdnem mindenütt tartottak fenn kórházakat - számos apátságot már meglévő kórházak mellett alapítottak - és zarándokházak egész láncolatát Dél-Franciaországban és Spanyolországban a Santiago-i zarándokútvonal mentén.

Ha nem is oly jelentős mértékben, mint a ciszterciek, de az anyagi kultúra terjesztéséből is kivették részüket. A megélhetéshez szükséges javakat saját kezük munkájával termelték meg. IV. Ince pápa 1245-ben a következő szavakkal dicsérte a Schwarzwald-i Mindenszentek kolostor szerzeteseit: „A premontreiek nem csupán a feddhetetlen életmód tanúbizonyságát adják, hanem az útépítésben, vízvezetékek lésítésében, mocsarak kiszárításában éppúgy, mint mindenfajta me-18