Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sas Elemér: „És mégis mozog...”
Az emberek most már jól tudták követni a bolygók mozgását, és megfelelően jósolták egy-egy időpontra az elhelyezkedésüket. A tapasztalatok ugyan figyelmeztettek aprócska eltérésekre, de ezek komoly problémát nem jelentettek. Ezen ismeretek birtokában kezdhette tevékenységét az eddigi történelem talán legnagyobb fizikus lángelméje, Newton (1643-1727). Nagyszerű megfigyelései, zseniális általánosításokat tartalmazó gondolatmenete, kifinomult érzéke a realitásokhoz és a matematikai leírásokhoz, kiemelkedő példája a fizikus gondolkodásnak, melyben dialektikus egységre lel a megfigyelés, gondos kísérlet és az elmélet. Newtont fiatal korától kezdve az a kérdés izgatta, hogy miért esnek le a testek a Földre, ha alátámasztásukat, vagy felfüggesztésüket megszüntetik. Erre a kérdésre egyszerű direkt úton választ kapni lehetetlen. Ezért rendkívül gondos kutatómunkával kezdte tisztázni a testek mozgásának kérdését. Elemezte a mozgásállapotváltozás okait, különböző törvényszerűségeit. Mint mindig, ha a fizikában új elképzelés születik. Neki is új matematikai módszert kellett kidolgoznia, mely alkalmas volt a mozgások leírására. így lett egyik megalkotója a differenciálszámításnak is. Tevékenysége nyomán alakult ki az a nagy fejezete a fizikának, melyet ma klasszikus mechanikának nevezünk. A dinamika törvényszerűségeinek tisztázása során feltűnt Newtonnak, hogy az ún. centrális mozgásoknál a testhez húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol. Ez a megállapítás megegyezett Kepler második törvényével. E felismerés kapcsán első feladat volt igazolni a tétel megfordítását, tehát azt, hogy ha a területi sebesség állandó, akkor a mozgás centrális, ami annyit jelent, hogy az erő egy pont felé mutat, vagy attól elirányul. A bizonyításhoz Newton az impulzusmomentum tételét használta fel: Mivel a területi sebesség állandó, így az impulzusmomentum nagysága is állandó. Síkmozgásról lévén szó N iránya merőleges a pálya síkjára, tehát szintén állandó. így az impulzusmomentum vektor időben állandó. Mivel az impulzusmomentum tétele szerint az impulzusmomentum időszerinti differenciál hányadosa egyenlő az F erő momentumával, következik, hogy 111
