Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A harmadik fogság valódi okai

vében nyújt nekünk. Karizmatikus bölcsessége a réveteg elméket eligazítja, a fáradt lelkekbe erőt, a csiiggeteg szívekbe bátorságot önt; ambrusi jelleme pedig a magyarság sziklája, amelybe hányatott magyarok, katolikusok és más vallásúak egyaránt fogódzkodnak, hogy a hullámok el ne sodorják őket.''u

Életszentsége, vértanúi lelkülete és apostoli hevülete mellett kétségtelen, hogy szónoki adottságai is vonzották hozzá a tömegeket. Mindig tisztában volt azzal, hogy milyen hallgatóság elé lép, és ez határozta meg a beszéd témáját és hangnemét. Emeljünk ki csak találomra néhány részletet például Szentgotthárdon mondott beszédéből. Ezen édesanyjával együtt én is jelen voltam. Még ma is fel tudom idézni azt a tizenötezer fős zarándoktömeget, amely a bíboros mintegy félórás szentbeszédét mozdulatlanul, nagy figyelemmel és áhítattal hallgatta végig. Ebből a beszédből valók az alábbi részletek:

Valaha minden magyar táj élete felett ott virrasztottak a várak, ezt a tájat is őrizte, védte, biztosította Németújvár, Szalónak, Körmend, Csáktornya. Ezek a várak immár a múltéi, csak a regék és felfutó borostyánok beszélnek omladékaikon a régi dicsőségről, régi emlékekről, régi szerepekről. De várak nélkül nem élhet a mai nemzedék sem. És Istennek hála, állnak a mi váraink, a mi erősségeink: a szülőföld temploma, katolikus iskolája, a családi szentély és a megszentelt temető.

Ami a szív az ember életében, az a templom a város és a falu világában: Isten háza és a mennyország kapuja (Tér 28,17). Isten háza az imádság, a szentáldozat hajléka. Isten háza, és a lelkek vára. A hívők közösségének a legfölségesebb jelentkezése. Fölszenteli édesanyánk, az Egyház a maga imájával és jézus testével, vérével. De századok során tovább szenteli azt apánk, nagy, déd-, és ükszülők áhítata, keresztsége, bűnbánata, szentáldozása, frigye. Amikor a templomba lépünk, hasson át bennünket Isten jelenléte és a kijárt köveken őseink lábnyoma és imádságos szelleme.

86