Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A harmadik fogság valódi okai

bírja az erős ember napokon keresztül, de nem bírja az öreg, a csecsemő, a gyermek. És hol van ma már az erősek ereje is ... "8

Végiglátogatta a budapesti és környékbeli internálótáborokat, melyekben a kommunisták áldozatai raboskodtak. Érdekükben a püspöki kar nevében már első prímási körlevelében szót emelt: „Nagy a száma azoknak, akiknek hiányzik a személyes szabadság joga, akik hónapok óta sínylődnek fogságban anélkül, hogy közölnék velük helyzetük okát, ügyükben jogerős bírói ítéletet hoznának, vagy csak ki is hallgatnák őket. Felemeljük tiltakozó szavunkat éppen a tél küszöbén és a ruhátlanság, táplálatlanság várható erősödése félelmében kérjük az illetékes hatóságokat, hogy Isten és a történelem előtti felelősségük tudatában csökkentsék az amúgy is bőséges magyar szenvedéseket, apasszák meg a családok keserűségének a tengerét."9

Mindszenty a prímási székben is mindenekelőtt lelkipásztor volt, és egy pillanatra se felejtette el, hogy legfőbb küldetése az örök üdvösség felé vezetni a lelkeket. Ezért állandó kapcsolatot tart fenn nemcsak egyházmegyéje, hanem szinte az egész ország papságával. Sokszor részt vett papi gyűléseken és lelkipásztori konferenciákon, ahol tájékoztatásai mindig lelkes fogadtatásra találtak. Elmélyült kegyelmi életet sürgetett és lendületes mozgalmat indított: az ima, az engesztelés és a vezeklés mozgalmát. Szerzetesi egyszerűségben csak az imának és a munkának élt. Alig aludt, éjjel is dolgozott. Fiatal korában is elég volt számára négy-öt óra alvás. Egyszerű ételeket fogyasztott, papjai az asztalnál titokban étrend-kiegészítőket kevertek a levesébe, mert attól féltek, hogy vezeklése és böjtölése miatt megromlik az egészsége.

Országos engesztelő mozgalmát körlevélben hirdette meg. Ebből idézem az alábbi sorokat: „Emberi erő már nem elég, hogy

82 —