Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Első látogatásom Mindszenten

mat. Aztán bevezetett bennünket az első szobába, de előtte még megmutatta a mellette lévő helyiséget is, amelyben a fia szokott megszállni, amikor hazalátogat.

Miután leültünk, süteménnyel és saját termelésű borral kínáltak bennünket. A társalgást végig az édesanya vezette, néha a férje helyett is. Figyelmesen hallgattam okos, kimért szavait, ugyanakkor természetes előadásmódját. Csodáltam kitűnő emlékezőtehetségét, amellyel évekkel és évtizedekkel korábban történt eseményekre is pontosan vissza tudott emlékezni. Amikor például Géfin megkérdezte, hogy feltehetne-e neki kérdéseket fia 1919-es fogságával kapcsolatban, azt válaszolta, hogy fia egész fogságának történetét ismeri, és ha akarja, annak minden részletére kitér.

Mikor és kitől tudta meg, hogy fiát letartóztatták? - tette fel az első kérdést Géfin Gyula.

Fiam 1919-es letartóztatásáról csak néhány nappal az eset után értesültem, mivel maga az egerszegi plébános is, aki nekem üzent, csak késve kapta a hírt arról, ami a fiammal Szombathelyen történt. A forradalmárok Zalaegerszegen, ahol a gimnáziumi hittanári állást betöltötte, nem merték letartóztatni, mivel tudták, hogy az egész város ismeri és szereti őt. Az ifjúság és a munkásság is tisztelte. Ezért leselkedtek utána, és vártak a megfelelő pillanatra, amikor feltűnés nélkül őrizetbe vehetik. Erre 1919. február 9-én került sor, amikor a fiam - a plébánosa megbízásából - Szombathelyre utazott hivatalos egyházi ügyeket intézni. Amikor délután fel akart szállni a Zalaegerszegre induló vonatra, két civil ruhás rendőr megállította és letartóztatta. Az állomásról rögtön a megyeházára kísérték, ahol egy Obál nevű kormánybiztos hallgatta ki. Meg

31