Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Első látogatásom Mindszenten
Első látogatásom Mindszenten Édesanyám halála után a szülői házat és a gazdaságot is bérbe adták, minket, gyermekeket pedig nagyszüleink vettek gondozásba. A következő évben kerültem középiskolába, de nem a zalaegerszegi állami, hanem a szombathelyi premontrei gimnáziumba írattak be. Két évtizeddel korábban Mindszenty is a premontreiek növendéke volt. Az iskolákért folyó harcok idején Mindszenty bíboros éppen Szombathelyen állapította meg iskolánkról az alábbiakat: „A század elején az iskola a tudománynak, az erénynek és jellemnek vára volt, és cifrábbnál cifrább tiszavirág-gondolatok nem rakták bele gombáikat. Felelősségtudat élt tanárban, nevelőben és diákban. Szigorú volt a régi iskola? Isten áldja meg a szigoráért! De volt nekünk részünk és a legegyszerűbb diáknak is volt része szeretetten."1 Amit Mindszenty prímás egy másik beszédében mondott tanárainkról, az is nagyon jellemző volt gimnáziumunkra: „ Ebben a premontrei gimnáziumban megtörtént Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején, hogy a főispán a miniszterelnök nevében áttelefonált a gimnázium igazgatójának, hogy X. Y. előkelőségnek a gyermekei kerülnek délután magánvizsgára. Azt mondotta az igazgató, hogy ők azt tudják, hiszen ők tűzték ki az időpontot. És a két gyermek közül az egyik egy, a másik három tárgyból bukott meg. Mikor én hatodikos gimnazista voltam - folytatta a bíboros ugyanebben a beszédében -, kiosztották a gimnázium két legnagyobb jutalmát, ötven-ötven koronát. Az osztályfőnöknek barátja volt a polgármester, akinek a fia és még sok más előkelőségnek a fia is odajárt, és mégis az egyik jutalmat egy hatgyermekes fölművesnek a fia2 kapta, a másikat pedig egy kilencgyermekes falusi molnárnak a fia."3 <—27 —’
