Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

pillanatban rám tekintett. Barátságos és közvetlen lett. Bevezetett a meleg szobába, maga mellé ültetett s úgy hallgatta meg, hogy miért jöttem. A kérvényt átolvasta, aláírta s arra kért, mondjam meg Erzsébet nővérnek és Farkas ügyvédnek, nagyon hálás, hogy törődnek vele.

Közben egészen beesteledett. Ott marasztalt, meghívott vacsorára és éjjeli szállásra azt a szobát adta nekem, amelyben a bíboros úr szokott megszállni, amikor hazalátogatott és otthon tartózkodott szüleinél. A ház többi lakójának is bemutatott és mindnyájan örültek, mikor hallották, hogy Erzsébet nővér ismerőse vagyok. Mindnyájan ismerték a nevét s arról is tudtak, milyen eréllyel beszélte rá annak idején Péter Gábort, hogy adjon látogatási engedélyt Borbála néninek.

Egész este velem beszélgetett. Megtudtam, milyen nehezen engedélyezik látogatásait fiánál. Még karácsonykor se küldhették neki csomagot. Nagy anyai fájdalom gyötri, de külsőleg ezt nem lehet rajta észrevenni. Idegesség és nyugtalanság nélkül beszél fiáról és látszik, hogy a jó Isten akaratában megnyugszik, akinek kezéből elfogadja e súlyos megpróbáltatást. Nem adja át magát a saját bánatának, hanem másokra is kiterjed a gondja. Amit a családról mondott, abból arra következtetek, hogy ő irányítja még most is a házat. Nagy hitét és Istenbe vetett bizalmát végig csodáltam s arra gondoltam, hogy a prímás úr nagy erényeinek kitűnő melegágya volt ez a csendes falusi otthon, melynek melegét Borbála néni sugározta rá.

Nagyon boldog vagyok, hogy vállalkoztam erre az utazásra s így megismerhettem a bíboros úr édesanyját. Örülnék, ha máskor is és még sokszor találkozhatnék vele!

249