Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Levél a bíboros édesanyjához
Levél a bíboros édesanyjához Budapest, 1956. november 2. Kedves Borbála néni! Örömmel értesítem, hogy itthon vagyok Budapesten és innen írom e sorokat a bíboros úr megbízásából. Egyik előző levelemben már említettem, hogy a nyáron átköltöztem Németországból Ausztriába, ahol együtt dolgozom a St. Pölten-i egyházmegyei nyomdavállalattal a háromkötetes Mindszenty Okmánytár kiadásán. Ebben a nagy munkában a bíboros úr körleveleit, beszédeit, nyilatkozatait és leveleit rendezzük sajtó alá egyszerre magyar és német nyelven. így az utolsó hónapokban innen a szomszédból figyelhettem, hogyan ingott meg a kommunista rendszer alatt itthon a talaj. A szabadságharcról szóló első híreket gyanakvással fogadtam, de október 25-én az izgalom és kíváncsiság levitt az osztrák-magyar határra. Éppen déli 12 óra volt, amikor megálltam a hegyeshalomi határsorompó előtt. Alig hittem a szememnek: A határ nyitva áll, a katonák sapkáján a vörös csillag helyett nemzeti színű szalagcsokor és az egyre élénkülő határforgalom is normálisan bonyolódik le. Hazulról először egy katonai tehergépkocsit látok közeledni. Egy orvos és négy katona szálltak le róla. Budapestről érkeztek és mondják, hogy gyógyszereket és élelmet szeretnének vinni a sebesülteknek. Hozzájuk csatlakozom és átvezetem őket a túlsó oldalra, ahol a Vöröskereszt és a Nemzetközi Karitász raktáraira éppen akkor húzták fel a sátortetőt. A rakodásnál is segítek nekik és közben beszélgetünk. A hihetetlent hitelesítik — 223
