Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

felkeresték a minisztériumban Pesti Jánost, aki közölte velük, hogy közben átdolgozták a régi börtönügyi szabályzatot és annak új változata szerint a rabokat nem három, hanem csak hathavonta látogathatják meg hozzátartozóik. Az édesanya fájó szívvel hagyta el a fővárost, közben pedig újabb rossz hírek láttak napvilágot fia romló egészségi állapotáról. Otthonról írta a később New Yorkba küldött szomorú hangvételű levelet:

„Már szeptember elsejétől küldöm a kérvényeket a minisztériumba, hogy fiamat meglátogathatnám. Eddig azért nem írtam, mert vártam, mikor engednek hozzá. Hogy hogyan is lehet szegény, megírom, mert annyi hír van, hogy beteg. De minden kérelem hiába, semmi értesítést sem küldtek. Október hónapban írtam Grősz érsek úrnak és a püspököknek, hogy valahogy segéljenek, hogy megnézhessem szegény fiamat. Ok kérték számomra a bejutást. Azoknak feleltek, hogy nincs nekem arra szükségem, hogy én őket kérjem, mert nekem az anyai jogom megvan, hogy három hónaponkint meglátogathatom. Nekem ezt a levelet elküldte az érsek úr. Erre november körül elmentem, hogy van anyai jogom, akkor majd gyakorlom. De nagyon szomorú, már ötödik hónapja nem engedtek hozzá. Szegény öreg, szenvedő édesanya, anélkül kellett hazajönnöm, hogy nem eresztettek hozzá. Még csak azt sem mondták meg, hol van.

Kérdésemre azt a feleletet adták, hogy egészséges és meglátogathatom január első vagy második hetében, mikor a hat hónap letelik. Pedig az már hét hónap lesz. Azt mondták, hogy a szabályok úgy diktálnak. Én akkor mondtam, hogy december 17-én lesz hat hónapja. De erre nem feleltek. Én csak így élem öreg napjaim panasszal, bánattal, keserűséggel. Ez az én sorsom. Nem tehetek semmit. Csak bele kell nyugodni az égi végzésbe."

A bíboros édesanyjának mégse kellett januárig várnia, ahogyan kilátásba helyezte Pesti János, mert november 27-én ép-200