Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

helyreállították a püspöki kar eléggé megtépázott tekintélyét, a békepapok soraiba csak igen kis számban sikerült új tagokat toborozniuk. De térjünk vissza Mindszenty bíboros édesanyjához, akinek a szerzetesek nehéz sorsa és a püspöki kar megalázása sok mil­lió katolikussal együtt - mély fájdalmat okozott. Sokat imád­kozott az üldözött Egyházért - szokott napirendjéhez híven - reggel a szentmisén és aztán napközben a szőlőhegyen dol­gozgatva. A megpróbáltatások ellenére az vigasztalta, hogy fiát életben találta a börtönben. Istenbe vetett bizalmát, remé­nyét és akaratát a legnagyobb csapások sem tudták megtörni. Emlékszem, hogy Andrea nővér, aki 1950 nyarán több napot töltött Mindszenten, milyen elragadtatással beszélt a bíboros édesanyjának lelki erejéről. Jóformán egész nap együtt voltak: reggel a szentmisén, azután otthon a konyhában, mert a nyá­ron rendszeresen ő főzött a mezőn dolgozó nagycsaládnak. Délután minden nap kimentek a szőlőhegyre, ahol estig dol­goztak és beszélgettek. Legtöbbször a fiáról beszélt és vissza­emlékezései alapján Andrea nővér értékes feljegyzéseket is ké­szített Mindszenty prímásról. Sajnos e feljegyzések minden példánya elveszett, amikor a nővért letartóztatták, rendházu­kat megszüntették és a papnevelő intézetet is elvették, ahol én őriztem néhány példányt. Sose látszott nyugtalannak vagy idegesnek: a látogatási en­gedélyre is nyugodtan várt. Számított arra, hogy az érvényes börtönügyi szabályzat értelmében, amely háromhavonta en­gedélyezte a jogerősen elítélt rabok látogatását, szeptemberben meglátogathatja majd a fiát. A nyár végén Andrea nővér vitte magával Pesti Jánosnak címzett levelét, amelyben nagyon sze­rényen hivatkozott arra, hogy váci látogatásának szeptember 198

Next

/
Oldalképek
Tartalom