Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Egy gyermekkori emlék

Még jobban siettünk. A bejáratnál megfogta a kezem, és úgy vezetett maga után az előző miséről kifelé tóduló tömegben. Csak az igyekezetének köszönhettük, hogy óraütésre benn voltunk a templomban. Az áldoztató rács előtt foglaltunk helyet. Azért mentünk teljesen előre, hogy láthassam a főoltárt, ahol Mindszenty plébános mutatja be a szentmisét.

Éppen térdet hajtottunk, amikor a toronyóra elütötte a fél nyolcat. Ugyanabban a pillanatban a sekrestye ajtaja mellett megszólalt a templomi csengő, és jelezte a szentmise kezdetét. Édesanyám még odasúgta:- Látod, ez Egerszegen minden nap így van. Pontosan kezdődik minden szentmise. És nézd, most jön ki a sekrestyéből Mindszenty apát úr!

Mindszenty plébános éppen akkor lépett ki két karinges ministránsfiú nyomában a sekrestye ajtaján. Akkor láttam életemben először, ahogyan végigment a szép, nagy barokk templom ízlésesen megépített szentélyében a sekrestyeajtótól a főoltárig. Bár akkor láttam először, már sokat hallottam róla, mivel Zalaegerszegen gyakran jártak a falubeliek is. Anyám és a rokonaim például vasár- és ünnepnapokon - általában gyalog - sokszor megtették ezt a hosszú és fáradságos utat, hogy részt vehessenek az ünnepélyesebb városi nagymisén, és meghallgathassák Mindszenty plébános szentbeszédét. Hétközben otthon is beszélgettünk ezekről a homíliákról. Emlékszem, hogy nagyapám és legényember nagybátyáim is mindig megkérdezték anyámtól és a húgaitól: „Na, miről prédikált az egerszegi plébános?"

Édesapám ekkor sajnos már nem élt, a háború áldozata lett. Anyánk így egyedül vezette a gazdaságot és nevelt bennünket. Nagyszüleink azonban szépen segítették őt, ezért öcsémmel -17