Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Egy gyermekkori emlék

Egy gyermekkori emlék

Egy gyönyörű nyári reggel édesanyám magával vitt Zalaegerszegre. A nyolc kilométeres, dombokon és völgyeken át kanyargó utat gyalog tettük meg. Mivel részt akart venni Mindszenty apátplébános fél nyolckor kezdődő szentmiséjén, már reggel fél hatkor útnak indultunk. Akadtak bőven útitársaink is, mivel heti vásár volt, és sokan vittek árut a piacra. Az Egerszegre indulók a falut félkörben körülvevő hatalmas erdő szélén általában bevárták egymást, hogy csoportokban tegyék meg a hosszú erdei utat, amelyen - a régebbi időkben - fosztogatások, sőt rablógyilkosságok is történtek. A fejükön kosarat vivő asszonyok és zsákokat cipelő férfiak alkották az útitársaságot, akik menet közben megbeszélték a falu ügyeit és a világ sorsát. Ebbe a beszélgetésbe persze egy tíz év körüli fiú nem avatkozhatott bele, így hát én egészen az országúiig csendben ballagtam mellettük. Amikor kiértünk az erdőből, az országút szélén sokan pihenőt tartottak. Mivel édesanyám ez alkalommal csak egy karoskosarat hozott magával, mi nem pihentünk, hanem egyenesen rátértünk az országútra és kettesben tettük meg a még hátralévő körülbelül három kilométeres utat Egerszegig.

Keveset beszélgettünk, mert ő útközben végezte el a reggeli imáját és a rózsafüzért. Nem zavartam, mivel láttam, hogy a gondolataiba merült. Csak akkor kezdett figyelni rám, amikor befordultunk a főtérre, és észrevette, hogy én el-elmaradozok mellőle, hogy szemügyre vegyem a kirakatokat. Mikor már látni lehetett a toronyórát, hátra is szólt:- Szaporázd a lépteidet, fiam! Öt perc múlva fél nyolc. Sietnünk kell, mivel Mindszenty apát úr pontosan kezdi a szentmisét.

—15 —