Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Elvesztettem az egyetlen fiamat

pökkel személyesen adatja át saját és a prímás édesanyjának levelét a miniszternek.

A levél tehát 1949. október 16-án került a miniszter kezébe. Embereink, akik a Gyűjtőfogház bejáratát éjjel-nappal szemmel tartották, október 19-én látták, hogy Mindszenty bíborost fegyveres őrök kíséretében egy autóval elszállították a Gyűjtőfogházból.

Ettől kezdve Mindszenty prímásnak nyoma veszett. Még maga a bíboros is úgy nyilatkozott a szabadságharc idején, 1956. november 1-jén, hogy: „Ma sem tudom, melyik börtönben töltöttem négy évet azután, hogy a Gyűjtőfogházból elkerültem."

A kommunisták időről időre bedobtak egy-egy hírt arról, hogy Mindszenty bíboros a Tátrában vagy a Mátrában üdül, orosz és magyar szakorvosok együttesen kezelik, sikeresen meg is operálták. Hamarosan azonban rémhírek érkeztek arról, hogy Mindszenty bíboros súlyos beteg, a halálán van, sőt elég gyakran a halálhírét is terjesztették.

Édesanyjától visszavonták a látogatási engedélyt. Amikor november 25-én jelentkezett, és hivatkozott a júliusban nyert engedélyre, ridegen tudtára adták, hogy az engedély már nem érvényes. Szomorúsággal és bánattal teli szívvel tért haza, a fia egészségi állapotáról, betegségéről és haláláról terjesztett hírek pedig csak erősítették aggodalmát és a fia elvesztése miatt érzett mély fájdalmát. Novemberi budapesti útja után írta az alábbi sorokat New York-i ismerősének:

„Épp úgy dobog a szívem, mint szegény szenvedő fiamé, aki fogságban szenved. Őt is az Úr Jézus Szívébe ajánlom és a Szűz Anya oltalmába. Most nagyon szomorúan jöttem meg Budapestről. Hogy mi az oka, nem tudom, nem engedtek be szegény fiamhoz. Sem levelet, sem csomagot nem engedtek neki beadni."

158 —