Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A szerző bevezetője

A SZERZŐ BEVEZETŐJE

Századok óta nem volt a magyarságnak olyan nagy fia, aki az egész emberiségnek annyit jelentett volna, mint Mindszenty József bíboros. Más nagyjaink is gyarapították az emberi értékeket, de inkább csak egyedi és nemzeti vonással. Mindszenty viszont egyetemes érvénnyel figyelmeztette áldozatával és két évtizedes fogságával a szabad világot arra a nagy veszedelemre, amellyel a bolsevizmus fenyegeti a szellemi szabadságot, az emberhez méltó életet és minden kultúra alapját.

Korunk történelmének e kimagasló egyéniségével csodálatos egységbe forrott össze egy finom lelkű és eszes falusi asszonynak, édesanyjának az élete. A fiú nemcsak arcvonásait, hanem jellemének alapvonásait is tőle örökölte. Áldozatával és imádságával szinte ő készítette elő fia későbbi történelmi küldetését. Maga a bíboros írja „Az édesanya" előszavában: „Nekem is adott az Isten jó anyát, aki nehéz munkával gondoskodott rólam, nevelt imádságos lélekkel, imádkozott és könnyezett értem sokat... Amivé lettem, anyám érdemeinek, imáinak köszönhetem."

Most van a tizedik évfordulója annak, hogy Mindszenty bíboros édesanyja, Kovács Borbála 85 éves korában befejezte áldásos életét a Vas megyei Mindszenten, 1960. február 5-én. Könyvemet mindenekelőtt évfordulói megemlékezésnek szántam, és azt is megemlítem, hogy azt nem írói tehetség, hanem maga az élet alkotta. A dráma, amiről szól, a valóságban is úgy pergett le, mint ennek a kötetnek a lapjain. Az író teljesítményét csak abból a szempontból lehet vizsgálni, hogy hűen ábrázolta-e a valóságot?

Különösen felmerülhet ez a kérdés, ha valamely írás a vasfüggöny mögötti embertelenségekről és kegyetlenségekről

13 —