Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A letartóztatás
sok helyen még a lakásokban is ágensek jelentek meg, akik „felvilágosították" a lakosságot a bíboros „népellenes" magatartásáról, és felszólítottak mindenkit, hogy csatlakozzanak a mindszentizmus elleni harchoz. Aztán arra kényszerítették őket, hogy a prímás eltávolítását és megbüntetését követelő íveket írjanak alá. A városok és községek kommunista ellenőrzés alatt álló Nemzeti Bizottságai ugyanakkor utasítást kaptak arra, hogy a parlamenthez és a kormányhoz felterjesztett felirataikban kérjék Mindszenty prímás letartóztatását és bíróság elé állítását. A bíboros a nemzethez intézett szózatában november 18-án válaszolt erre a törvénytelen eljárásra. Ebből a szózatából idézzük az alábbi sorokat: „Ami a határozatok jogi értékét illeti, meg kell állapítani: annyi hivatalos ígéret ellenére a második világháború óta a fővárost kivéve - mindezideig elmaradtak a községi választások. Ami határozatot tehát a vármegyékben, városokban és községekben hoznak, annak valójában jogalapja nincs. A kenyér és személyes szabadság elvesztésével megerőszakolt egyének megnyilatkoztatása az ország - némaságra kárhoztatott és az alkotmány önkormányzati sáncaiból. Kizárt egész közvéleményévei szemben komolytalan játék a közélettel. A demokrácia szólásszabadsága úgy jelentkezik ezekben, hogy ellentmondást kizárva és ha - mint felemelő példák mutatják - mégis van demokrácia biztosította kritika, elbocsájtást vagy más hasonló beavatkozást von maga után. Ezeknek szenvedése nekem mélyen fáj. A kényszerrel szembekerülőké minden részvétem. Az erősség és hűség gyönyörű példái meghatnak."2 A következő napon, november 19-én - e napon tartóztatták le titkárát - nyilatkozatot adott ki, amelyben megengedte, hogy minden katolikus - akit arra kényszerítenek - aláírja az ellene irányuló nyilatkozatot. „Mert hiszen úgysem szabad akaratából 123 —
