Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A letartóztatás
A LETARTÓZTATÁS A kommunisták támadásaikat és rágalomhadjáratukat Mindszenty bíboros prímás ellen szinte egyetlen pillanatra sem szüneteltették, sőt azt időről időre tudatosan fokozták a sajtóban, a rádióban és tömegszervezeteik akcióival. Ősszel pedig új felhívás került a falragaszokra és a falitáblákra: „Megsemmisítjük a mindszentizmust!" Dühödt kommentárok és felhívások kíséretében fejtették ki, hogy ettől függ az Egyház és állam békés együttélése. Az iskolás gyermekeket és az üzemi munkásokat kivezényelték a haladó katolikusok előadásaira, amelyen az előadók elmondták az előre betanított gondolatokat arról, hogy a „makacs" és politikailag „rövidlátó" prímásnak el kell tűnnie az Egyház éléről, mert csak azután valósulhat meg az Egyház és az állam közti „béke". A lejárató hadjárat olyan méreteket öltött, hogy a püspöki kar Grősz érsek elnöklete alatt szükségesnek tartotta, hogy egy külön ülésen tiltakozzon a támadások ellen. Erre november 3- án került sor. „A püspöki kar (...) nagy megütközéssel és szomorúsággal látja - mondják a főpásztorok nyilatkozatukban - azokat a méltatlan támadásokat, amelyek Mindszenty bíboros prímást különösen újabban sajtóban, rádióban, gyűléseken rendszerességgel érik (...) Amikor a püspöki kar a vallási szabadságjogok nevében is felemeli szavát e támadások ellen, biztosítja Őeminenciáját bizalmáról, együttérzéséről, és az Egyház, a haza és magyar népünk ügyéért folytatott munkájában teljes egységben összeforrva vele azonosítja magát."1 Mozgósították most is, mint az iskolák államosításakor, az ún. „demokratikus erőket". A hivatalokban, az üzemekben, sőt — 121 —
