Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A terror a szülői házig ér
- Na, erre se járhatott még magyar prímás! Szombathelyen egyenesen a szemináriumhoz hajtottunk, és a prímást Géfin rektor lakosztályában, a rektorátusban helyeztük el. Megvacsoráztunk, majd tíz óra körül a sofőr és én a lefüggönyözött autóval visszaindultunk Mindszentre. Úgy terveztem, hogy tizenegy óra előtt Mindszenten leszünk. Sajnos azonban Lipárt község határában, a szűk úton egy kombájn ment előttünk, amit nem tudtunk megelőzni. A sofőrt idegesítette, hogy csak lépésben tudunk haladni, ezért félreállt. Amikor a kombájn eltűnt előlünk, visszaültünk a kocsiba, de az nem indult. A sofőr csak hosszas keresgélés után akadt a hibára, így csak éjféltájban érkeztünk meg a faluba. A bíboros édesanyját még ébren találtam. Szegény nagyon megörült, amikor megálltunk a ház előtt. Elénk sietett. Igyekeztem megnyugtatni azzal, hogy a prímás úrnak Szombathelyen kellett maradnia, de majd reggel hazahozzuk Mindszentre. Mindenki lefeküdt. Én a bíborosnak fenntartott vendégszobában pihentem le, de csak félálomban voltam a sok izgalom miatt, ami napközben ért bennünket. Mivel csak forgolódtam, hamarosan felkeltem, kitártam az ablakot, kikönyököltem, majd észrevettem, hogy a titkosrendőröket társaival szemmel tartó fiú közeledik a ház felé.- Megjött-e a bíboros úr? - kérdezte halkan.- Honnan tudja, hogy elutazott? - kérdeztem.- Beszéltünk az édesanyjával, és tőle tudtuk meg, hogy este beutaztak Szombathelyre. Azután elmondta, hogy este újra megjelentek a rendőrség emberei, elég sokan, talán húszán is, és fel-alá kerékpároztak a főutcán. Egyik barátja a falun kívül is körülnézett, és látta, hogy egy teherautó állt a községtől párszáz méterre az ország119
