Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A terror a szülői házig ér
nagy becsben tartotta, minden látogatójának megmutatta, és közben jókedvűen mesélte el a hozzá kapcsolódó történetet, amely szerint felesége és ő a vásári tömegben majdnem elvesztették egymást miatta. Éppen ezért a felesége ellenezte is a Noé-kép kifüggesztését a présházban. Az egész birtok nyugati irányba emelkedett, a legmagasabb pontján egy alacsonyabb épületben istálló, pajta és néhány ól is tartozott hozzá. A bíboros édesanyja a présház előtt egy nagy fa árnyékában fogadott bennünket. Már az asztalra készítette a boros korsót, a poharakat és egy tál pogácsát. Először azzal kínált bennünket, azután töltött a poharakba.- Ugye, édes fiam, ennek a bornak nincs hordóíze? A prímás elmosolyodott, majd a várható termésről érdeklődött.- A szőlő nagyon szép, és a gyümölcsösben is jó termés ígérkezik. Ha nem éri baj a határt, akkor az idei terméssel mindenki elégedett lesz, és hálát adhatunk az Istennek - válaszolta az édesanya. Uzsonna után végigjártuk a területet. Minden bokrot és virágot az édesanya gondozott. Megmutatta az egres- és ribizlibokrait, elmagyarázta, hogyan irtja a kártékony rovarokat, végül a szőlő végében lévő veteményeskertet is megmutatta. Ő egy darabig még ott maradt, mert friss zöldséget akart szedni, mi pedig lassan visszaindultunk a présházhoz. Ismét megkérdeztem a bíborost, bemegyünk-e éjszakára Szombathelyre. Nem vártam meg a választ, hanem elmondtam, hogyan tervezem az utazást. Mindketten bemegyünk a prímási gépkocsin Szombathelyre, és ő marad éjszakára, én pedig viszszajövök, de lefüggönyözött ablakok mögött. így a rendőrség emberei, ha várnak ránk, nem tudják majd megállapítani, hogy — 116
