Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A terror a szülői házig ér
szélgetésből, amelyből arra következtetett, hogy este egy nagyobb számú rendőrségi alakulat érkezik Mindszentibe a bíboros jelenléte miatt. Amit mondott, a faluban jelenlévő titkosrendőrök miatt nem lepett meg. Megköszöntem figyelmességét és elbúcsúztam tőle. Visszamentem a bíboroshoz és elmondtam, mit akart vele közölni az idegen férfi. Mindszenty prímás tudomásul vette, majd elindultunk a szőlőhegyre, ahol édesanyja négy órára várt bennünket. A mintegy hét-nyolcszáz méter távolságot a falu és a szőlőhegy között gyalog tettük meg. A falu közelében egy legelőn kígyózó gyalogösvényen haladtunk. Alig hagytuk el a falut, amikor mögöttünk a szűk ösvényen kerékpárcsengőt hallottunk. Kitértünk, s amikor a kerékpáros elhajtott mellettünk, akkor láttam, hogy a különös vasvári hírhozó előzött meg bennünket. Előttünk tíz-tizenöt méterrel megállt, leugrott a kerékpárról és úgy kiáltotta vissza: Életének legboldogabb napja a mai, mivel ilyen közelről láthatta Magyarország bíboros prímását. Mikor látta, hogy most sem beszélhet a bíborossal, felült kerékpárjára, és a szőlőhegy irányába folytatta az útját. A rét és a szántóföldek találkozásánál egy mezei úton mentünk tovább. Megint ott bujkáltak mellettünk a gabonában a titkosrendőrség emberei, ugyanazok, akik este a ház körül leskelődtek és délelőtt a falu másik oldalán követtek bennünket. Ugyanazon a furcsa módon, mint délelőtt, a gabonaföldeken bukdácsolva kísértek bennünket egészen a szőlőhegyig. Bent a szőlőben, közvetlenül a kapu mellett megálltam, és arra kértem a bíborost, hogy - még mielőtt az édesanyjával találkozunk - beszéljük meg: nem volna-e tanácsos késő délután átmenni Szombathelyre? — 114
