Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A terror a szülői házig ér

Amikor zalaegerszegi káplán voltam, akkor is előfordult, hogy sétára hívott és közben fontos egyházi vagy személyi ügyekről tájékoztatott azzal a céllal, hogy „legyen valaki, aki az eseményeket hitelesen ismeri”.

Hálásan emlékezett édesatyjára, aki a nehéz mezei munkával lehetővé tette az ő középiskolai taníttatását. A családban a legjobban ők ketten értették meg egymást, különösen a nehéz helyzetekben. Rendkívül jólesett neki az atyai támogatás, amikor édesanyja és húgai azt akarták, hogy az elég jelentős zalaegerszegi plébániai javadalom jövedelmével az otthoni gazdaságot is segítse gyarapítani. Édesanyja csak később értette meg azt - mondta a prímás -, amit édesatyja rögtön belátott és helyeselt, tudniillik, hogy az egyházi birtok jövedelmét csak egyházi célokra illik felhasználni.

Aktuális egyházpolitikai kérdésekről csak egyetlen egyszer beszélgettünk. A kommunisták azzal vádolták leggyakrabban a bíborost, hogy visszautasította a kormány békejobbját, amikor az Egyház és állam közt meginduló tárgyalásokat megszakította. Mivel a marxista sajtó és rádió a részletekről hallgatott, megkérdeztem, mi az igazság abból, amit a propaganda állít. Mindszenty prímás megállt a fasorban, felém fordult, és a „képmutatás tobzódásának" nevezte ezt az állítást. Aztán röviden összefoglalta az eseményeket.

A kommunisták állandó unszolására 1948 februárjában a püspöki kar hozzájárult ahhoz, hogy három küldötte találkozzon a kormány megbízottaival. A három megbízott - Czapik Gyula egri érsek, Bánáss László veszprémi és Papp Kálmán győri püspök - felhatalmazást kapott arra, hogy egy esetleges Egyház és állam közti tárgyalás előkészítése ügyében megbeszéléseket folytasson a kormány küldötteivel. A három főpász110