Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - VIII. Fej. A hetedik ágazatról

78

ekkor tüstént Isten itélőszóke elé állittatik és ott mindarról a legigazságosabb vizsgálat tartatik, a mit valaha cselekedett, mondott vagy gondolt. Es ezt különös Ítéletnek neveztük. A másik pedig akkor lesz, midőn egy napon és egy helyen minden ember egyszerre Isten itélőszóke elé fog állani, hogy minden korban élt ember láttára és hallattára megtudja ki-ki, mi határoztatott és ítéltetett felőle; mely ítéletnek kihirdetése az istentelenek és gonoszokra nézve a büntetések és kínoknak nem legkisebb részét teszi: a jámborok és igazak ellenben abból nem csekély jutalmat és hasznot nyernek, minthogy ki fog nyilvánulni, hogy ki-ki milyen volt az életben. Ezt pedig közönséges ítéletnek mondjuk.

IV. Miért volt szükséges, hogy a különös Ítélet után közönséges

következzék ?

E részben meg kell mutatni, mi volt oka annak, hogy az egyesek feletti különös Ítéleten kívül egy más, az összes emberiség felett való ítélet is tartatik. Mert miután az emberek halála után is életben vannak néha a fiuk, mint a szülők utánzói, fenmaradnak a könyvek és tanítványok, példáiknak, beszédeiknek, cselekedeteiknek kedvelői és védői, mi által magok a megholtak jutalmának és büntetésének is szükségkép növekednie kell; mivel ezen igen sokra kiterjedő haszon vagy kár nem ér előbb véget, mig a világ utolsó napja el nem jő: igazságos volt, hogy a jó vagy gonosz cselekedetek és beszédeknek ezen általános eredményéről tökéletes vizsgálat tartassák, a mi minden embernek közönséges megitéltetése nélkül nem történhetett. Ehhez járul az is, hogy miután a jámborok jó hírnevét gyakran sértik, a gonoszokat pedig az ártatlanság dicséretével halmozzák el: az isteni igazságosság természete kívánja, hogy a jámborok az emberek előtt igazságtalanul elrabolt beesületöket az összes emberiség nyilvános gyülekezetében és Ítéletében visszanyerjék. Továbbá bármit cselekedtek ez életben a jók és gonoszok, miután azt testeik nélkül nem cselekedték, szükségképen következik, hogy a jó vagy rossz tettek a testeket is illetik, melyek ama tettek eszközéül szolgáltak. Tehát igen méltányos, hogy a testek az ő leikeikkel együtt az örök dicsőség megérdemlőit jutalmában vagy büntetésében részesüljenek, a mi valamint minden ember föltámadása nélkül, úgy közönséges Ítélet nélkül nem történhetik. Végre, minthogy be kellett bizonyítani, hogy az emberek jó és balsorsában, melyek néha vegyesen érik a jókat