Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - VII. Fej. A hatodik ágazatról
73 evangélista az Apostolok Cselekedeteiben bámulandó renddel irt le. Melynek magyarázásában első sorban figyelembe kell venni, hogy a többi titok mind a mennybemenetelre vonatkozik mint végczélra és abban foglaltatik mindannyinak tökéletesítése és teljessége. Mert valamint hitünk minden titka Urunk megtestesülésén veszi kezdetét, úgy zarándokságát mennybemenetele zárja be. Ezenkívül a hitvallás egyéb fejezetei, melyek Krisztus Urunkat illetik, az ő legnagyobb megaláztatására és megvettetésére mutatnak; mert alacsonyabbat és megalázóbbat gondolni sem lehet, mint hogy az Isten fia értünk az emberi természetet és gyarlóságot felvette és szenvedni s meghalni akart. Ellenben az ő legfőbb dicsőségének és isteni felségének kijelentésére valami fenségesebbet és csodálatra méltóbbat mondani sem lehet, mint a mit a fentebbi ágazatban vallunk, hogy halottaiból feltámadott, ebben pedig, hogy mennyekbe ment és az Atya Istennek jobbján ül. V. Miért ment fel Krisztus mennybe s miért nem alapította országát inkább a földön ? Ezek kifejtése után azt kell szabatosan kimutatni, miért ment fel Krisztus Urunk mennybe. Ugyanis: először azért ment föl, mivel az ő testét, mely a feltámadásban a halhatatlanság dicsőségét nyerte el, nem ezen földi és homályos lakhely, hanem az ég legmagasabb és legfényesebb laka illeti meg és pedig nemcsak azért, hogy az ő dicsőségének és országának, melyet vérével érdemelt meg, birtokába jusson, hanem azért is, hogy azokról gondoskodjék, mik üdvösségünket illetik; végre, hogy tényleg bebizonyítsa, hogy országa1) nem e világból való, mert a világ országai földiek és mulékonyak s nagy gazdagságon és anyagi erőn alapulnak. Krisztus országa ellenben nem földi, minőt a zsidók vártak, hanem szellemi és örök; s hogy az ő hatalma és kincsei is szellemiek, maga megmutatta, midőn lakását az égbe helyezte. Ezen országban azokat kell gazdagabbaknak és minden javakban dúsabbaknak tartani, kik szorgalmasan keresik azokat, a mik Istenéi. Mert sz. Jaksb is bizonyítja,2) hogy Isten „a szegényeket választotta e világon, hogy a hitben gazdagok és örökösei legyenek amaz országnak, melyet Isten az őt ) Ján. 18, 36. 2) Jak. 2, 5.
